ma vacsoránál beesett egy amerikai srác, aki az anyacégnek dolgozik Pekingben. mint kiderült, 24 éves, Georgiából jött Pekingbe tanulni 5 évvel ezelőtt. tökéletesen beszél kínaiul, és amikor megtudta, hogy magyar vagyok, egyből mondta, hogy “jó napot kívánok”. amikor érdeklődtem, hogy miért pont Kína, elmesélte, hogy nehéz döntés volt, mert gimnáziumban arabot és kínait tanult és az arab jobban tetszett neki, de mivel arabul csak fél milliárdan beszélnek, kínaiul pedig másfél milliárdan, ennek több értelmét látta.

igyekeztem pálcikával kihalászni az államat a szalonnás tofuból.