az ejszakai buszunk baganba mar sokkal rusztikusabb volt, mint az elozo, horkolo helyiek kozott dideregtunk a legkondiban, mikozben a helyi kovacs kati szolt a radiobol. ezzel egyutt relative jol telt az ut, igaz, en a vegen mar a szingapurban vasarolt orangutanos esokabatommal takaroztam. a vartnal korabban, hajnali fel 3kor megerkeztunk baganba, ahol taxiba pattantunk es elrepesztettunk a szallasra, ahol meglepo modon tudtak a foglalasunkrol, de a szobat csak delben tudtuk volna elfoglalni, ezert gyorsan lepaktaltunk a taxisoforrel, hogy visszajon ertunk 6-ra, hogy megnezzuk a napfelkeltet.

bagan egy oriasi terulet, tele sztuppakkal, kicsit olyan mint angkor, csak sokkal elhagyatottabb es turistak altal relative nem latogatott.

miutan 2,5 orat elhesszeltunk a lobbiban ket rattan szeken, meg is jelent a taxis es percekkel kesobb egy sztuppa tetejen talaltuk magunkat tobb tucat turistaval, akikkel egyutt vartuk a legendasan szep napfelkeltet.
a dolog valoban nincs tulhype-olva, hihetetlen elmeny volt, ahogy a sotet masszabol egyesevel kivalnak a regi epuletek, az eg irrealis rozsaszines naracssarga szineket olt, mikozben egyik oldalt a kod szall fel, masik oldalt meg ket tucat holegballon.

a latvanytol megreszegulve megkertuk a sofort, hogy vigyen minket el egy fel napos turara, igy a fontosabb epuleteket megtekinthettuk egybol (idonkent alomrohamokkal kuzdottunk azert).

a sztupak meretben es korban kulonboznek, de lenyegeben mindegyikben van legalabb egy boszme nagy buddha szobor (de altalaban inkabb negy), illetve negy kijarat a negy egtaj fele. nekem a regebbi epuletek tetszettek, nemelyiknek fel lehet menni a tetejere es ott megint el lehet revulni a vegtelen siksagban, amiben felbukkannak a 8-10 szazaddal ezelotti epitmenyek.

most visszaertunk a szallasra kisse nyomin a faradtsagtol, epp nincs meleg viz, de majd csak ez is megoldodik valahogy, szobank mar tenyleg van.