ez a munka irreális helyekre visz el minket, mondta ma a Kártyás, és milyen igaza van, mert átvitt értelemben is elég sok abszurditás történik itt velünk.

az olyan banális dolgokat, hogy ma grillcsirkét ettem pálcikával, inkább hagyjuk.

ennél viccesebb volt, amikor bevásároltunk a vonatútra és jobb hiján behűtött dobozos nescafét vettünk, ha már ebben az országban nincs kávé. később, amikor a vonaton nem működött a légkondi és 34 fok volt (volt a falon hőmérő, szóval ez nem költői túlzás), akkor azon kaptam magam, hogy lelkendezve felkiálltok: “Thank God, at least the coffee is still cold.”

emelt szintű abszurd szituáció volt, amikor a közeli nagy város egyetlen főutcájának egyetlen mcdonald’s-jában felcsendült a poljuska kínaiaul.

de a helyzetemet talán leginkább az írja le, hogy ma életemben először megkérdezték tőlem, hogy európai vagyok-e, mert úgy nézek ki.

az már csak bónusz poén, hogy amikor vacsorára kihozták a sült galambot (!), a Kártyás érdeklődött, hogy ugyan mi ez, mire azt bírták kinyögni, hogy pingvin.