amibol kiderul hogy mi a turo ez a Bagan, amit kvazi vallasos jelleggel emlegetek, es ahova allandoan visszaterek.

ha valaki nem tudna (mert egyebkent miert is tudna), Bagan Burma, pontosabban a Pagani Kiralysag fovarosa volt a 9. szazadtol kezdve 4 evszazadon keresztul, ami ido alatt a kiralysag egyreszt rettenet gazdag lett, masreszt elfoglalta nagyjabol a mostani Burma teruletet.

az anyagi fellendules szellemi felvilagosultsaggal is jart, Bagan a korahoz kepest rendkivul fejlett filozofiai, tudomanyos es persze vallasi kozpont volt, ahol a kiralyok egymasra licitalva epitettek az egyre diszesebb es nagyobb sztupakat, pagodakat es kolostorokat. ennek az eredmenye egy 10 negyzetkilometeres teruleten elterulo mintegy 10 000 vallasos epulet lett.

aztan ahogy ez lenni szokott, a kiralysagot elnyelte az enyeszet, a fovaros mashova kerult, Bagan viszont megtartotta a vallasi kozpont statuszat, igy a pagodak egy reszet rendszeresen karbantartottak es latogattak. a varos olyannyira szerencses volt, hogy meg az orszagot evtizedekig iranyito katonai kormany is tamogatta es igyekezett turisztikai kozpontta emelni (az mondjuk masodlagos kerdes, hogy ezt pl. egy indokolatlan golfpalya es egy bunronda 65 meter magas kilatotorony epitesevel tette).

a terulet azonban egyreszt egy toresvonalon helyezkedik el, igy meglehetosen gyakoriak a foldrengesek (a legutobbi 2016. augusztusaban volt, 220 pagoda serult meg komolyabban, ebbol 45-ot lezartak a latogatok elol, koztuk ket “kiemelt” pagodat), masreszt a keletkezese ota folyamatosan lakott terulet (igy teljesen normalis legeleszo kecskenyajakkal talalkozni a sztupak kozott), igy mostanra “csak” 2200 epitmeny maradt meg.

hogyan kell ezt konkretan elkepzelni? fogjatok egy teljesen lapos teruletet, szorjatok fel voros homokkal, majd nagyvonaluan pakoljatok ra zoldes, szuros bokrokat es fakat, huzzatok bele 2-3 szeles aszfaltutat es megszamlalhatatlan kacskaringos poros osvenyt, ne feledjetek a kecskenyajakat es par bamba tehent es persze a 2200 epitmenyt, ami mind vorosteglabol epult, nemelyikuk alig nagyobb, mint egy telefonfulke, de akadnak tobbszintesek is szep szamban, a legnagyobbik peldaul 50 meternel magasabb. eresszetek ra a teruletre par szaz elektromos biciklin 30–al szaguldozo leegett orru bacpackert es ketszer annyi szuvenirarust, ne feledkezzetek meg a mezitlab setalo szerzetesekrol es az imakat orultmod kantalo nokorusokrol, emeljetek meg minden lepcsot a tersegben 40 centivel, csavarjatok fel a homersekletet 35 fokra es kb meg is volnank.

a vizualizaciot segitendo kovetkezzen par kep:

csak annyira faradtak vagyunk mar, hogy ma este konkretan este fel9kor befekudtem az agyba, megvacsorazva, lezuhanyozva… 

– how do you make your ice lemon tea?

– well we add ice, lemon and then tea.

– Lady Lady, you want psotcard? Very beautiful.

– Yes I know but I already have.

– Then maybe you want tanaka for your face?

– No, thank you.

– No need? Then lady, please, you want to sit down on the chair? mondja, mikozben felpattan a rozsaszin muanyag hokedlijerol.

ha valaki kerdezne, miert jovok vissza harmadik eve minden evben Burmaba es foleg Baganba.

egyik turista a masiktol:

– bocsi, hol a WC?

– ott hatul, az udvar vegen.

– de hat onnan jovok es nem talalom.

– a legvegen van balra.

– ott ahol a neni nezi a TV-t a nappalijaban?

– jaj nem, de oda en is bementem veletlenul.

gondolhatjatok, hogy ha kulon bejegyzest szentelek neki, akkor a dolog nem ment egyszeruen.

az eredeti tervet meg valamikor novemberben szottuk, mindenki megvette a megfelelo jegyeket es meg orultem is, hogy vegre hosszabban leszek Burmaban, mert az eredeti terv szerint Albrecht 15-en erkezett volna HK-ba a Birtish Airlines szarnyan, majd 16-an mentunk is volna Burmaba, hogy egeszen 30-ig ott elvezkedjunk.

ehhez kepest a British Airlines hihetetlen bena szervezesenek hala egy alkatreszcsere 22 oras kesest eredmenyezett, amivel a burmai csatlakozas mar nem lett meg es a kulonbozo opciok kozul (ami kozott eleg sokaig az tunt eselyesnek, hogy Albrecht visszamegy Pestre, en pedig egyedul elmegyek Burmaba), vegul az nyert, hogy egyutt megyunk Burmaba, csak eppenseggel ket nappal kesobb.

ez a felfordulas azert jelentos stresszt okozott mindkettonknek, amit HKban nemi sushival igyekeztunk ellensulyozni, illetve egesz napos varosnezessel, mikozben en vacsora utan igyekeztem letudni vegre a varatlan esemenyek miatt nyakamon maradt munkat.

vegul persze nem is sajat magam lennek, ha nem honom alatt a laptoppal szalltam volna fel a gepre, stressz- es kimerultsegszintem a kritikus ertekeken belul, de azert boldogan, hogy ujbol visszaterhetek, immar harmadszorra is ebbe a csodalatos orszagba.

folyt kov.

most, hogy az ejszakai buszon zotyogunk Yangon fele es vegre elhagytuk Bagant, hirtelen alig birom megmondani, hany napot toltottunk ott (negy ejszakat egyebkent, azota kiszamoltam az ujjaimon), mint ahogy azzal sem vagyok teljesen tisztaban, hogy a het melyik napja van.

mert Bagan ilyen, elvarazsolja az embert es atrepiti egy masik dimenzioba, ahol nincs ido, se barmi Baganon kivul.

az elmult napokban minden nap hajnali 5kor keltunk, hogy legkesobb fel 6kor talpig ancugban a haz elott elektromos biciklire pattanjunk es mint affele viharvadaszok, megtalaljuk az optimalis sztupat napfelkeltet nezni.

ettol az sem tudott eltantoritani minket, hogy az idojaras minden nap egyre rosszabb volt es a napot ugy igazabol csak elso nap lattuk, de ez minket mit sem izgatott, mert masodik nap kivulrol masztunk meg egy rettenet meredek sztupat es a Spotify-om remek stiluserzekkel pont a Top of the Morningot (Mike Oldfield) keverte be, amikor hirtelen rozsaszin lett az eg es megjelentek a holegballonok, hogy eloadjak nekunk a szokasos egi balettjuket. harmadik nap megint mashol voltunk, itt szinte mozgolepcso vezetett a tetore es emeletenkent negy buddha mosolygott rank josagosan, mikozben deneverek cikaztak a fejunk folott (es denerverszar boritotta  a padlot, amin mezitlab setaltunk, de ez sem zavart minket kulonosebben). a holegballonok ezuttal egyenesen nekunk repultek, es nemelyik olyan kozel szallt el mellettunk, hogy belattunk a kosarakba.

napfelkelte utan mindig hazaszaguldottunk reggelizni a hotelunk tetejen, ahol olyan kedves volt a kiszolgalas, hogy meg azt is megbocsatottam nekik, hogy negyszer ettem pontosan ugyanazt a tukortojast ugyanazzal a muanyag narancslevel.

ezt kovetoen tobbnyire kiajultunk a kepbol, majd del korul magunkoz tertunk, hogy ujabb felderitoturara induljunk, valamint egyunk valamit. naplementeig fel ala cikaztunk a poros tajon, idonkent bementunk egy-egy szimpatikus sztupaba, elviccelodtunk az arusokkal, es igyekeztunk par szaz fenykep keszitesevel visszaadni a hely varazsat (feleslegesen, mert egyszeruen nem lehet).

tegnap dobbentem ra, hogy nem emlekszem arra, mikor voltam ennyire gondatlan es felszabadult hangulatban, a hely varazsa, az emberek kedvessege es a napi motorozgatas egyszeru, de koncentraciot megis igenyelo feladata valahogy egyuttes erovel teljesen kikapcsoltak, es mikozben epp egy kecskenyajat kerultem ki a giccsesen rozsaszin eg alatt naplementekor, belem nyilalt a felismeres, hogy en most vegre tenyleg nyaralok.

ezek utan nyugodtan kijelenthetem, hogy Bagan eletem egyik fenypontja.

mi (GW-vel, miutan egesz nap a poros utakon motoroztunk) a helyi ismerkedohelyen:

– nezd mar azokat a csajokat, olyan tisztanak tunnek.

tegnap este partra szalltunk a mandalay-i komprol es atverekedtuk magunkat a fenymasolt konyveket (George Orwell: Burmese Days, es Amitav Gosh: The Glace Palace, mi mas) arulo arusokon, bepreselodtunk a taxiba ket random amerikai turistaval es a poros utakon zotyogve ideztuk fel egy evvel korabbi talalkozasunkat Bagannal. mire husz perccel kesobb kiszalltunk a kocsibol, teljesen egyertelmu volt, hogy bar ket ejszakara foglaltunk szallast, valojaban minimum harmat szeretnenk itt tolteni.

ahogy beleptunk a szallasra es kifizettuk a szobat, az aram mintegy menetrendszeruen kiment az egesz utcaban, recepciosunk pedig csapot, papot eldobva a generatorhoz sietett.

en megragadtam az alkalmat, hogy az epulet elott ragyujtsak, mire oda jott hozzam a sotetben egy ferfi, hogy szeretnenk e masnapra elektromos biciklit. kicsit alkudoztunk, majd kibereltem tole ket biciklit, amit Godly Woman a sotetben ki is fizetett. az ismeretlen ferfi, akinek az arcat nem is lattuk meg elkerte a szobaszamunkat, hogy rank birjon telefonalni, ha elaludnank. GW-ben egy pillanatra felmerult a kerdes, hogy vajon most egy vadidegen jarokelonek adtunk-e nemi penzt, vagy tenyleg kapunk is majd cserebe ket biciklit masnap reggel, de en csak legyintettem, hogy ugyan, hisz ez Burma.

es valoban, ma reggel pontban fel 6-kor ott allt emberunk ket tuzpiros bicivel, kezeben egy donald kacsas LED lampaval. nemi eligazitas utan neki vagtunk az utnak, es amikor mar megint kezdtunk volna elkavarodni, termeszetesen megjelent mellettunk egy joindulatu ismeretlen, aki felajanlotta, hogy elvisz egy kozeli, kihalt sztupahoz. valoban, miutan felhuzott minket az epulet tetejere, alig harman ultunk rajta (majd vegul meg harman csatlakoztak hozzank). 

bar az idojarasi viszonyok most kicsit rosszabbak, mint egy evvel korabban (akkor egy honappal korabban voltunk, nem egettek az avart mindenhol es a fak is zoldebbek voltak), a fenykepezogepem nagy kegyesen ugy dontott, ma epp hajlando funkcionalni, igy megorokithettem ezt az egyebkent leirhatatlan elmenyt, ahogy lassan elobukannak a sztupak a nap elso sugaraiban, majd kirajzolodnak a bokrok es a kozottuk lebego vekony paracsik es legvegul megjelennek a holegballonok, mint affele szurrealis egi balett. 

azt hiszem, ez a latvany erosebb, mint a legdurvabb drog, azota is tomeny euforiaban lebegek.