liturgia es pezsgo

es akkor ejfelkor nemikepp vihogva kiloptunk egy uveg pezsgot a hutobol, ettunk nemi lazacfilet es macaront, majd a versenyzongora melletti rekamien ucsorogve leforditottuk az eredetileg ormenyrol forditott francia nyelvu liturgiai fuzetecsket angolra, mikozben a kastelykertben dorgott es villamlott. reg mulattam ilyen jol.

a francia kaland

ez a nyar eskuvoben dus idoszak volt es most erkeztunk el az utolso, es egyben legizgalmasabb staciohoz, mivel ezuttal az eskuvo kisebb francia kiruccanassal is jar, mivel oktober 1-en a Château de Cadrèsben kell lennunk, ami a Google Maps szerint kozelebb van mar a spanyol hatarhoz, mint Parizshoz.

az eskuvot komoly elokeszuletek eloztek meg, de szerencsere, mivel a mennyaszony volt gimnaziumi osztalytarsunk, E-vel egyutt vettuk a francia vonatjegyvasarlas, a megfelelo ruhak (!), es a futes nelkuli chateau-hoz passzolo alvoruhazat kivalasztasanak akadalyait.

a menetrend a kovetkezo lesz: most epp a Parizsba meno repulorol jelentkezem be (persze nem eloben), ahol erkezesunket kovetoen E-vel szetvallunk, o a szinten volt osztalytarsunkhoz, Juju-hoz megy, en pedig a Szinesznohoz. egy ejszakat szallasadoinknal megalszunk, majd holnap delutan vonatra pattanunk, hogy ropke 800kmert zotyogjunk festoi tajakon, majd egy bokorba megerkezzunk, ahol remelhetoleg var minket valaki, aki elvisz minket a chateau-ba, ami negy ejszakara a szallasunk lesz.

a chateau-rol nem tudunk sokat azon kivul, hogy 1880-ban epult, es a fenykepek alapjan inkabb affele vadaszlakot kepzeljetek el, ne Versailles-t. mi a masodik emeleten, a cseledszobakban alszunk majd, mosdo a folyoso vegen, agynemut berelni kell, modern futes nuku (ezert kellett meleg alvokat vadasznunk), ellenben kellemes kollegiumi hangulat varhato, foleg, hogy fel lettunk szolitva, hogy hozzunk nemi hungaricumot, igy palinkaval es kolbasszal tamadunk.

a szerda estet, valamint a csutortok delelottot a szertartas imarendjenek franciarol angolra torteno forditasaval toltjuk (ezt a feladatot ma delben osztotta ki nekunk a menyasszony, kivaltkepp szorakoztato, hogy ormeny szertartas lesz, es nem csak eskuvo, de keresztelo is, mert hat modernek is vagyunk, meg nem is. mondanom se kell, kenem vagom a Bibliat mind franciaul, mind angolul, de oda se neki, legfeljebb az angol anyanyelvu vendegek neha rohogogorcsot kapnak majd a szertartas alatt).

csutortok delutan elvileg valami kisebb lanybucsun veszunk reszt, amihez tegnap meg utolso percben a Nyugati aluljaroban rettenet randibugyikat es harisnyakotot vadasztunk, majd penteken megerkezik a nep nagy resze, igy aznap ismerkedes es ossznepi vacsora lesz soron.

szombaton talpig puccban valahogy eljutunk a szomszedos faluban levo templomba, ahol vegigfagyoskodjuk a ropke masfel oras szertartast, majd valahogyan ujbol teleportalunk a kastelyba, ahol feltetelezhetoen tomerdek pezsgot es egyeb foldi jot fogyasztunk, sirunk, rivunk, hajnalig tancolunk, stb.

vegul vasarnap, masnapossagunkat lekuzdve elorantunk a borondunkbol egy masik szett szep ruhat (es cipot!) es abban letamolygunk a kastelykertben megrendezett brunchra, majd szamomra meg rejtelyes modon este ujbol vonatra szallunk, hogy visszakecmeregjunk Parizsba.

E innen visszamegy Pestre, en azonban meg 10 napig a Szinesznot viditom es felfedezem Parizst ujbol, elvegre vagy 6 eve nem jartam ott, azota mondhatni uj ember lettem, igy bar az van bennem, hogy nem szeretem ezt a varost, most igyekszem nyitottan allni hozza. akarhogy is lesz, rengeteg zabalas es konyvvasarlas var ram, es persze hajnalig tarto borozasok es beszelgetesek a Szinesznovel, illetve meg random, epp Parizsban fellelheto emberekkel.

bar egesz tegnap estig kisse nyomasztott az elokeszuletek es a sok utazas logisztikaja, mostmar tomor euforiaban ulok a gepen es meg az sem zavar, hogy az idiota csigaevok ugy epitettek meg legendas fovarosuk meg legendasabb metrorendszeret, hogy nagy ivben ignoraltak a lift es a mozgolepcso fogalmat, mert hat liberté, égalité, fraternité, de a terhes no, a babakocsis, tolokocsis es begipszelt labu ember, valamint a boronddel kozlekedo polgartars lesz szives vegtelen lepcsokon szerencsetlenkedni. oh well.

utazom

na vajon kinek nyitogattak-csukogattak a laptopjat elmelyulten es porszivoztak at a kabatjat lopornyomok utan kutatva? 

bezzeg az orias tacepaon is latvanyosan tiltott ongyujtobol vagy harmat becsempesztem magammal, de sebaj.

a szeptemberi nyár

miután sikerült idén is kvázi alig élvezni a nyarat (ezúttal nem egy filmforgatás nyelt el, hanem rengeteg különböző fajta munka, illetve  egy komolyabb negatív vortex, közepén egy, az életemet rutinszerűen megkeserítő sármos, de roppant undorító vonásokkal felruházott karakterrel) augusztus 31-én mintegy varázsütésre elegem lett mindenből és mondhatni felkeltem és jártam.

rávágtam az ajtót a vortexre (majd elég látványosan körberöhögtem, amikor pár nappal később felkenődtem rá hajnali 2-kor egy házibuli teraszán, ahova véletlenül érkeztem enyhén intoxikálva), ami tápláló energia hiányában azzal a lendülettel pár órán belül le is eresztett.

helyette remek estéket töltök barátaimmal, felfedeztem, hogy az erkélyen ücsörögni esténként kimondottan jó dolog, nem dohányzom és kávézom magam az őrületbe, rendkívül jókat alszom (nem azt mondtam, hogy _sokat_, de kimondottan jókat), sikeresen letettem tervemről, hogy az ég világon mindent kontrolláljak magam körül, helyette inkább érzésből csinálom a dolgaimat és három hét kihagyás után visszatértem a testmozgáshoz, ezúttal hőn imádott úszásom formájában, ahova reggel, ébredés után járok, akárcsak a régi szép időkben HK-ban.

a mostani kellemes kánikulával társítva komolyan az az érzésem, hogy valójában most kezdődik a nyár, ami egy felettébb nyugtató érzés

vegetáriánus pornó

– valami vegetáriánus pornót néztünk…

– vegetáriánust??

– hm, éreztem, hogy valami nem stimmel ezzel a mondattal, mormont akartam mondani. mormon pornót néztünk, nem emlékszel?

– én semmi ilyenre nem emlékszem… nem lehet, hogy amish volt?

– nem tudom, de mindenki nagyon szőrös volt benne.

 

bár ez a beszélgetés már önmagában elég szórakoztató volt, arra már tényleg nem tudok mit mondani, hogy ezután az egyik eddig néma jelenlévő lelkesen előrántotta a telefonját, amin történetesen volt pár kép mormon alsóneműkről (zseniális angol nevükön temple garnment), mert valamilyen rejtélyes okból kifolyólag pont ezt guglizta le a napokban és le is mentette a képet.

bár nem örülök annak, amikor a baráti összejövetel közepén valaki összeesik és a fájdalomtól zokogva  fetreng a padlómon és nem a világ legkellemesebb dolga augusztus 20-án ügyeletet, majd mentőt hívni, illetve a Honvéd kórházban dekkolni hajnali 3tól reggel 7ig és felnőtt férfiakat nézni zokogni, meg vadidegeneket hallgatni három vizsgálóval odébb fájdalomtól vonyítani, hogy Hölgyem kérem, kérem, nagyon fáj!, kimondottan lélekemelő volt arra hazamenni, hogy a Kártyás ott maradt a kanapémon, az egész lakást rendbe tette, a szemetet kidobta, az üres üvegeket kiszortírozta az erkélyre, a poharakat pedig elmosogatta. ugyanígy rendkívül feltöltött, hogy mire délben magamhoz tértem némi álomtalan kómából, a buli minden jelenlévője, valamint mindazok, akiknek éjszakai magányomban írtam a váróterem kemény padján feküdve, őszinte érdeklődéssel, empátiával és kedvességgel írtak, hogy mik a fejlemények, ki hogy van, mi volt, meséljem el, velem vannak, minden rendben van.

ilyenkor egy picit az az érzésem, hogy azért van, amit jól csinálok, például barátokat elég jól választok.

 

(azóta mindenki jól van, és akárcsak a kutyaharapásos traumatikus élményemből ebből is inkább pozitív dolgok maradtak meg bennem, az egy flegma válaszból meg levontam a nem túl vidám messzemenő következtetéseket).

kimerült

Honvéd kórház, hajnali 5 óra, 15 fős cigánycsoport egy váróteremben meglehetős kényelemben, a székeken heverészve nézi az Olimpiát a TV-ben.

ko

kövér férfi, oldalán fekszik könyökölve: Olvasd már fel!

idősebb nő, kezében telefonnal: Hát de mit?

férfi: Hát a horoszkópomat!

nő: Tudom én azt fejből, olvastam Krúdyt!

fiatalabb férfi a terem másik végéből: Az az álomfejtés, te hülye!

nő, a telefonra meredve: Na, hát ez meg kimerült, nem olvasok fel semmit.