anyázó bejegyzés következik.

gondoltam, veszek 3 jegyet az István a Király 30. évfordulós produkcióra, ripityom. megkonzultáltam az anyagi paramétereket az érintett felekkel (milyen drága jegyet vegyünk), majd felmentem a TEX honlapjára, hogy akkor megveszem bankkártyával a neten, két kattintás, hú de modern. ezerszer vettem már mindenféle jegyeket online, valószínűleg inkább egy analóg jegypénztár előtt állva gondolkodnék el, hogy ez most hogyan is működik.

általában ez ugye úgy megy(pl. a MŰPA honlapján), hogy az ember kiválasztja az előadást, rákattint egy interaktív térképen, hogy voila, itt szeretnék ülni, ennyi és ennyi pénzért, szuperség, bankkártya adatok bepötyög, visszaigazoló email megkap, kinyomtat, előadás előtt lobogtat.

ehhez képest a TEX honlapján eljutottam oda, hogy előadás kiválaszt, árkategória kiválaszt, jegyek száma bepötyög, ujjé, akkor én az 5-ös szektor M sorában fogok ülni, oké? na de hol van az az 5-ös szektor? kattintgatok mindenfelé, interaktív térkép nem elővarázsolható, csak egy másik ablakban megnyitható, ahol rosszul zoomol az egész és sehol egy 5-ös szektor, csupa 200 és hasonló számú dolgok vannak. nézek bambán, majd a rengeteg eszemmel rájövök, hogy a térkép az elérhető jegyeket mutatja, az enyémet viszont épp lefoglaltam, ezért nem szerepel a térképen. másik ablakban tehát visszalépek a vásárlástól, térkép újrabetölt, lám, ott virít hirtelen 3 hely egymás mellett a 107-es szektorban, amiről feltételezem, hogy az enyém. rendben, megveszem. hogyan szeretném megkapni a jegyemet? első számú szimpatikus opció, kinyomtatom otthon. szuper, de ugye tudom ám, hogy az otthoni nyomtatás ára 1500 ft? kérdezném tőlük, hogy mégis mi a frász kerül nekik abban pénzbe, hogy otthon a saját áramommal, papírommal és tintámmal generálok egy jegyet, de ilyen lehetőség a honlapon nincs, viszont felhívják a figyelmemet, hogy azt a jegyet még lehet, hogy át kell cserélni a bejáratnál, így elmegy az egésztől a kedvem, legyen inkább személyes átvétel. szuper, csak a Westendbe kell érte menni, itt van a sarkon, subidu. 1800 átvételi díj.  hogy mi a faszom? hogy az én cipőm talpa kopik attól, hogy oda csoszogok, de én fizetek nekik? mindegy, jó lesz, katt. gratulálunk, adja meg az átvevő ember nevét, mert az egyébként már kifizetett jegyet az én biztonságom érdekében csak a tranzakciószám és az átvevő személyijének bemutatásával lehet átvenni. esküszöm, bizonyos országokban bankszámlát nyitni egyszerűbb, mint ezeket a kurva jegyeket megszerezni, de nem adom fel, megadom a saját nevemet, bemegyek érte, csak essünk már túl rajta. a tranzakció létrejön, csodás, de vegyem figyelembe, hogy a jegyem csak a vásárlást követő napon, legkorábban 14 órától vehető át, mert gondolom majd valaki a központból beviszi az én 3 jegyemet, nem ám hogy a központi rendszerben ez megjelenne egyből és kinyomtatnák, amikor megérkezem és bemutatom a foglalási számomat és/vagy a személyimet (mint teszem azt a repülőjegyeknél, de hát ez végül is egy koncertjegy, nem egy szaros 300 ezres jegy Balira, szóval mit jövök itt a hasonlataimmal).

eredetileg azért vettem a jegyeket a neten, mert egyszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb, mint személyesen megvenni analóg jegypénztárból. ehhez képest fél órát zoomolgattam egy térképen, majd végül csukott szemmel vettem 3 jegyet valahova, a személyes átvételért meg többet fizettem, mintha bementem volna a sarkon Kovácsné jegyirodájába és megvettem volna a jegyet, amit megjegyzem, megkaptam volna egyből és nem majd holnapután kiskedden méltóztatik átadni nekem a texes micike, 1800 ft átvételi díjért. de legalább kávét már nem igen kell ma innom.