Bagan

most, hogy az ejszakai buszon zotyogunk Yangon fele es vegre elhagytuk Bagant, hirtelen alig birom megmondani, hany napot toltottunk ott (negy ejszakat egyebkent, azota kiszamoltam az ujjaimon), mint ahogy azzal sem vagyok teljesen tisztaban, hogy a het melyik napja van.

mert Bagan ilyen, elvarazsolja az embert es atrepiti egy masik dimenzioba, ahol nincs ido, se barmi Baganon kivul.

az elmult napokban minden nap hajnali 5kor keltunk, hogy legkesobb fel 6kor talpig ancugban a haz elott elektromos biciklire pattanjunk es mint affele viharvadaszok, megtalaljuk az optimalis sztupat napfelkeltet nezni.

ettol az sem tudott eltantoritani minket, hogy az idojaras minden nap egyre rosszabb volt es a napot ugy igazabol csak elso nap lattuk, de ez minket mit sem izgatott, mert masodik nap kivulrol masztunk meg egy rettenet meredek sztupat es a Spotify-om remek stiluserzekkel pont a Top of the Morningot (Mike Oldfield) keverte be, amikor hirtelen rozsaszin lett az eg es megjelentek a holegballonok, hogy eloadjak nekunk a szokasos egi balettjuket. harmadik nap megint mashol voltunk, itt szinte mozgolepcso vezetett a tetore es emeletenkent negy buddha mosolygott rank josagosan, mikozben deneverek cikaztak a fejunk folott (es denerverszar boritotta  a padlot, amin mezitlab setaltunk, de ez sem zavart minket kulonosebben). a holegballonok ezuttal egyenesen nekunk repultek, es nemelyik olyan kozel szallt el mellettunk, hogy belattunk a kosarakba.

napfelkelte utan mindig hazaszaguldottunk reggelizni a hotelunk tetejen, ahol olyan kedves volt a kiszolgalas, hogy meg azt is megbocsatottam nekik, hogy negyszer ettem pontosan ugyanazt a tukortojast ugyanazzal a muanyag narancslevel.

ezt kovetoen tobbnyire kiajultunk a kepbol, majd del korul magunkoz tertunk, hogy ujabb felderitoturara induljunk, valamint egyunk valamit. naplementeig fel ala cikaztunk a poros tajon, idonkent bementunk egy-egy szimpatikus sztupaba, elviccelodtunk az arusokkal, es igyekeztunk par szaz fenykep keszitesevel visszaadni a hely varazsat (feleslegesen, mert egyszeruen nem lehet).

tegnap dobbentem ra, hogy nem emlekszem arra, mikor voltam ennyire gondatlan es felszabadult hangulatban, a hely varazsa, az emberek kedvessege es a napi motorozgatas egyszeru, de koncentraciot megis igenyelo feladata valahogy egyuttes erovel teljesen kikapcsoltak, es mikozben epp egy kecskenyajat kerultem ki a giccsesen rozsaszin eg alatt naplementekor, belem nyilalt a felismeres, hogy en most vegre tenyleg nyaralok.

ezek utan nyugodtan kijelenthetem, hogy Bagan eletem egyik fenypontja.

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s