nem véletlenül élek én a 13-as szám bűvkörében és azon belül is a péntek tizenharmadikáéban (az egész akkor kezdődött, amikor megszülettem április 13-án, egy szép pénteki napon…).

tegnap ugyanis egészen hajnali fél egyig (szóval technikailag már ma volt) kellett várnom a főnökömre, aki kettesben akart velem beszélni. nekem annyi célkitűzésem volt a beszélgetésben, hogy a telefonszámlámat fizesse ki, ehhez képest kaptam egy új karriert, fizetésemelést és egy új telefont.

szóval most boldogság van, és még attól is el tudok tekinteni, hogy elfelejtettek szólni, hogy átrakták az ebéd időpontját, ezért nemes egyszerűséggel éhen maradtam, ami azért jó, mert nincs reggeli, vagy ha van, akkor átaludtam, szóval egy fél tál rizs és egy müzli szelet van bennem, amivel lehet, hogy nehezen fogom kibírni vacsoráig, de nincs igazán nagy választásom, azt hiszem.

a Kártyás Hong Kongban van, vele most beszél a főnök, remélem hasonlóan vidám híreket kap, mert akkor ma este Shenzhenben óriási partyt csapunk.

ja igen, mert hétvégén Shenzhenben leszünk két napot, aztán meg Hong Kongban kettőt, kicsit kinyaraljuk magunkat, már előre elterveztük, hogy nyugati sört, kávét, óriási steakeket és sajtot fogunk fogyasztani minden mennyiségben.

kedden a Kártyás boldogan haza repülhet, én meg visszajövök a szúnyograjomba irodámba, ahol még 8 vagy 9 napot fogok lehúzni, ezt még el kell döntenem. (a repjegyem ugye nem módosítható, szóval így is, úgy is 29-én indulok haza, csak az a kérdés, hogy előtte hány napig tespedek Hong Kongban).

most megyek, bepakolok pár alapvető dolgot a hétvégére, mint például pénzt.