szóval pl. az se volt rossz amikor a buszon felcsendült a shalala in the
morning örökzöld kínaiul, és mázlinkra ez volt a sofőr kedvenc száma, mert
fél óránként meghallgathattuk, ami egy 3 órás úton pontosan hattal több
alkalom, mint amit a lelkibékénk megkíván. a végére azzal viccelődtünk, hogy
a shalala lesz az új mértékegységünk, ami kb fél órát jelent. i’ll meet you
in a shalala, ugye, milyen jól hangzik?

fére ne értsetek, nem panaszkodom, de azért az már az én világutazó geek
fejemnek is kicsit túlzás, hogy van nálam négy telefon és öt különböző
valuta. (de még mindig nem tudom sose, hány óra).

a hétvégi úton láttunk hálóbuszt (a hálókocsi analógiájára). alul ülnek az
emberek, mint egy normális távolsági buszon, de felötudnak mászni egy
emeletre, ahol couchette-ek vannak, pont, mint a vonaton. az egész marha
zsufolt és másfél busz magas, szörnyen kényelmetlennek tűnik, de abból
kiindulva, hogy itt sokan 60 órát utaznaj, hogy meglátogassák a családjukat,
valószínű, hogy még ez az egyik legjobb opció.