lassan visszarázódom a pesti életbe, bár amióta hazajöttem, minden második éjjel azt álmodom, hogy megint küldenek kínába. nem rémálom, de nem is kellemes, nem egészen tudom még mire vélni, de elképzelhető, hogy a tudatalattim szeretné megemészteni ezt az egy hónapot.

a lakás továbbra is csatatér, amin a macska persze nem sokat segít (bár elég rendes macska, nem rángat szét dolgokat, de azért rohangál rendesen, meg mi is oda adunk neki minden hülye mütyürt, hogy azzal játsszon), meg időm se igazán volt takarítani, mert vagy itt ül valaki és kánonban gügyögünk a macskának (ami egy elég kellemes időtöltés), vagy jetlagtől kiütve fetrengtem, vagy családi banzájokon tobzódtam.

szóval lassacskán helyre áll a rend itt pesten, elkészül a dolgozószoba is végre (a falat már sikerült átfúrni pár helyen), meg talán sikerül kitakarítani a lakást, és a munkamorálom is visszatér.

persze elképzelhető, hogy előbb megyünk el nyaralni, mint hogy mindent sikerülne véghez vinni, és akkor újabb két hét, mire utolérjük magunkat, mert ugyan csak egy hetet döglünk santorinin, de mint ismeretes, a nyaralást is ki kell heverni…

de legalább futni sikerült elmenni tegnap, kőkemény húsz perc kocogás, bevallom, ez se volt annyira egyszerű két hónap kihagyás után, de egész normális sebességet produkáltunk (most együtt mentünk Hubbie-val), és remélhetőleg ma is megyünk, szóval talán sikerül belőle rendszert csinálni.