azért egyébként az élet nem monokróm szürke mostanság, vannak vidám pillanatok, mint például amikor muchachával a hatodik kerületben estünk keltünk, majd éjfélkor berontottunk egy kedves barátom legénylakásába, ahol egy wc használatért cserébe interjút adtam egy sószórónak, miközben még videóra is vettek.

vagy amikor az egyik törzslebújomban este 8kor már feminista szonettkoszorúkat hallgattam és extatikusan ismételgettem, hogy én  ugyan nem értek hozzá, de ez kurva jó, és feltétlenül performanszt kell belőle csinálni.

és hogy ne csak a józan pillanatokat emlegessem, az is meglehetősen abszurd volt, amikor arra mentem le a ház elé, hogy az előző este lekötött biciklim mindkét kerekének nyoma veszett. a jó hír, hogy a bicikli megmaradt, pedig azt akarták volna vinni úgy Isten igazából, de hát nem jött össze. azt inkább hagyjuk, hogy mibe fájt ezt nekem, de most legalább van két vadonat új, működő kerekem, külső-belsőm, racsnim és gumim. tulajdonképpen van egy fél új biciklim, örvendezzünk.

ja és örvendezzünk, szombaton megyek berlinbe három napra.