a macska ma valahogy megkaparintotta a Kínából hazahozott dobókockát (amivel mellesleg péppé vertem mindenkit kockapókeren a csapatépítő karaokén, de erről majd máskor), és kisebb-nagyobb szünetekkel egész nap azt kergette. komolyan, szerintem a pingpong labdán kívül semmi sem köti le ennyire. ( uram ég, lehet, hogy a macska kínai? még színében is a jing-jangot ídézi).

amikor nem épp őt bámulom elérzékenyülve, azon morfondírozok, hogy most már tényleg (pár számmal kisebb) gatyába kéne rázni lomha testemet. elmentem ugyan futni, de valahogy érzem, hogy ez nem az én dobókockám. de vajon mi lehet az?