azt hiszem továbbra sem egészen értem a macskák lelkivilágát. azt még csak-csak megértem, hogy az óriás hal alakú kaparófa valahogy nem kelti fel az állat érdeklődését, annak ellenére, hogy adott tárgy (amit egyesek retihalnak neveztek el, mert van szép füle) egyrészt csörög, másrészt ugyanabból a kenderből vagy miből van, amivel az étkező székei is be vannak vonva (kitaláltátok, azokat imádja a dög). ám legyen, annyira nem volt drága, és legalább felvidítottam vele a 75-ös troli közönségét, amikor hazahoztam a stadionoktól.
na de hogy miért szarja le nagy ívben fent említett dög az üres borosdobozból és kiszuperált szuper puha pulóverekből s.k. készített kosárkáját, amikor még koszos papirzsepit is raktam bele az otthonosabb hangulat végett, na azt nem egészen értem. e helyett fekszik a szőnyeg közepén, minden irányba elterülve. még hogy a macskák a zugokat szeretik…
Ahogy esik, úgy puffan 
Nalunk otthon is idobe tellett, amig elfogadta a hazilag barkacsolt macskakosarat – azota viszont ki se lehet robbantani belole. 🙂
1. elméleti alapképzés a macskák lelkivilágáról:
http://href.hu/x/gv7b
2. a lakhely -minden bizonnyal jó-, de lehet, hogy rossz helyen van. Ilyesmire gondolok:
“Régóta „köztudott”, hogy amelyik földsugárzási zónát a macska szívesen választja fekvő és tartózkodási helyéül, és ott jól érzi magát, azon a földsugárzási helyen ember ne sokat tartózkodjék! Ezek a helyek a mérés során „tudományos” igazolást is kaptak, mivel itt a földsugárzások közül a Hartmann sávok kereszteződési pontjait találhatjuk meg. A kutyák azonban kerülik ezeket a földsugárzási helyeket, tehát soha nem fekszenek negatív földsugárzású helyekre, sőt, a kutyák megtalálják a legoptimálisabb földsugárzású helyeket is.”
Még jó, hogy ellenőriztem a linket!:)
Szóval, ott a 138. oldalon ezt keresd:
Somlyó György: A macska tízezer létezésmódja