a mai nap alapvetően nagyon kellemesen telt, de azért kicsit rontott az értékén, hogy 4 órával lefekvés után sűrű bizzegésre ébredtem, ami általában csak egy dolgot jelenthet: kína igényt tart rám. kivakartam magam az alfahullámaim közül, és valóban, a főnököm üzentgetett, hogy mi lenne, ha jövő hét csürtötökön átruccannék salt lake citybe, pont van ott valami konferencia, aminek 4-én vége van, utána felőle mehetek hawaiira, még a jegyet is kifizeti nekem. fél évvel ezelőtt még valószínűleg idegösszeomlást kaptam volna ettől a hívástól, most abszolút fapofával tudtam elmagyarázni, hogy sajnos akkor még nem lesz kész az új útlevelem, így bármennyire is lelkes és proaktív vagyok, nem tudok hirtelen teleportálódni a világ túloldalára. az meg már eszembe se jutott, hogy megemlítsem neki, hogy szombat reggel 7 óra van.

valószínűleg nem úszom meg ennyivel, de legalább hosszasan dícsért, és kilátásba helyezett egy 2-3 hetes pekingi utat, ahol a nyelvi csoporttal kellene együttműködnöm az agyacégnél (ezek azok, akik korábban isteni bokát villantottak, majd aztán valahogy mégsem). gondolom erről is majd 5 nappal korábban fogok értesülni, meg még ezerszer módosul majd a terv, de 3 hét peking alapvetően nagyon jól hangzik, remélhetőleg ezúttal kicsit többet is látok majd belőle, mint különböző tárgyalótermek és hotelszobák belseje.