szórakoztató dolog manapság az életem, de komolyan. kicsit olyan ez, mint a régi platform játékok, az ember toporog 8 pixelnyi gyepptéglán, már minden létező aspektusból tanulmányozta az összes fűszálat, aztán egyszer csak jön egy szép nagy rugó, és paff, jön egy új gyepptégla.

bécsi barátnőm jól szemléltette, hogy milyen három fázison ment át, míg eljutott oda, hogy leszarjon valakit úgy isten igazából (történetesen az apját, de ez nem lényeges információ). első körben dühös volt és felháborodott (been there, done that). aztán úgy döntött, hogy megpróbál segíteni az apjának