gondolom, hogy ha az ember lánya pszichológushoz jár, akkor ne lepődjön meg, ha hirtelen megrázó párhuzamokat bír húzni élete jelenlegi szakasza és egy korábbi között. hogy is van ez a folyóval, amibe nem lépünk bele kétszer?
gondolom, hogy ha az ember lánya pszichológushoz jár, akkor ne lepődjön meg, ha hirtelen megrázó párhuzamokat bír húzni élete jelenlegi szakasza és egy korábbi között. hogy is van ez a folyóval, amibe nem lépünk bele kétszer?
Lehet h az élet nem folyó, hanem tó. Vagy pocsolya.
Na gondolom most jól felvidítottalak. Pedig szurkolok ám neked…
[anyuss](#11901654): hehe, köszi. ha tó, akkor remélem jó hosszú a partja. elvégre a föld is gombölyű, mégse hinném, hogy valaha körbeérek majd rajta.
De ugye azt is szokták mondani, hogy amíg egy helyzetet nem tanulsz meg megoldani, újra és újra szembetalálod magad vele (bár most vaktában osztom az észt, mert nem tudom, miről van szó)
[hosszu](#11902023): igen, én is ezt a konzekvenciát vontam le, csak azt hittem, hogy már tudom kezelni, ezért is ütött pofán annyira a dolog.
Szerintem most más a helyzet, mint életed korábbi szakaszában. Házas se voltál még soha és bár nem követem annyira a magánéleted, de ha jól tudom, ilyen hosszan se éltél együtt pasival.
De tény, hogy amíg egy hibát nem ismersz fel, addig hajlamos vagy újra elkövetni.
Én pl. azután is, hogy felismerem őket és néha annak ellenére is, hogy tudom, hogy hiba. De amíg nem javíthatatlan a következménye, leszarom, kell néha az izgalom. 🙂
[Draquar](#11906562): persze, minden helyzet egyedi, és valóban sose voltam még ilyen helyzetben korábban, csak hirtelen feltűnt, hogy vannak hasonlóságok a mostani helyzet és egy korábbi között.
és igen, abban is igazad van, hogy kell néha az izgalom 🙂
a többit majd kifejtem élőben.