miután a két hete vásárolt nadrág is leesik rólam (jó, feltételezem, hogy tágult is valamit az anyag), és olyan csontjaim lettek kitapinthatóak, amikkel legutóbb érettségikor találkoztam, vérszemet kaptam, és ha már ilyen hatásos ez a kínai diéta, úgy döntöttem, hogy ráteszek a lapátra.

az új agylövésem a lépcsőzés (na vajon honnan jött az ötlet). kézenfekvő, mert itt aztán tényleg nincs túl sok mozgási lehetőség, lépcső viszont éppenséggel pont van. jó szokás szerint utána olvastam, és mindenhol bőszen állítják, hogy napi fél óra tempós lépcsőzés sharone stone combjait varázsolja elő az ember szottyadt sonkáiból, ám legyen, úgysincs jobb dolgom. (azért azt javasolják, hogy az ember 15 perccel kezdje, és fokozatosan emelje a tempót és a hosszt. így is fogok tenni.)

(egyébként néha belenézek a tükörbe és nem ismerek magamra. talán azért, mert nem tettem semmit azért, hogy lefogyjak, nincs mögötte tervezés vagy erőfeszítés, ezért mindig meglep az eredmény. úgy tűnik, minden téren új emberré alakulok).