na, legalább a szülinapi mizéria megoldódott, új helyszínként a Tündérgyár nevű műintézményt választottuk a Színésznővel, most már csak azt kellene valahogy megoldani, hogy az a sok ember, akit meghívtam facebookon erről értesüljön is, de a nagy kínai tűzfal mögül, ez kicsit macerás, ráadásul az erre a célra rendszeresített programom is csődöt mondott, de bizonyára azért majd ezt is megoldjuk, elvégre van még vagy két hét. aztán majd jöhet az izgulás, hogy mi van, ha nem jön el senki, jaj istenem.
Ahogy esik, úgy puffan
Life is having a coffee
Ahogy esik, úgy puffan 
Egen, az abszolúte hihetőnek tűnik, hogy senki nem jelenik meg, te meg ott állsz a Színésznővel a Tündérgyár előtt, nyakadban egy csokor lufi meg egy tangóharmonika.
[csipkepitty](#12037018): a lufit még értem, mert azt imádom. de tangóharmonika? mi történt a tollboával?
(azért kontextus nélkül ez a mondat azért elég abszurd lett, nem? hogy lehet Tündérgyárnak hívni egy kocsmát?)
[postmodernystka](#12037103): Éppen a helyzet abszurditására próbáltam felhívni a figyelmet egy random tangóharmonikával. (Ne felejtsd el, ki találta ki a rózsaszín tollboákat. 😉
Alakul ez szépen 😀
like gombot akarok, most azonnal 🙂 a tollboákat meg ha akarnám, se tudnám elfelejteni 😉