(tényleg nagyon szeretem a munkámat, ezért inkább hagyjuk is, miért vagyok még ébren . nem, nem most jövök valami pofás budapesti programból…)

elmesélem inkább, hogy csoda történt, kigyógyultam a beteges intézési fóbiámból. korábban egy mozijegy lefoglalása, vagy egy sárgacsekk befizetése is komoly traumát bírt okozni, napokig kellett rákészülnöm, és akkor is az idő nagy részében megfutamodtam.

az egész azt hiszem az állatorvossal kezdődött, elvégre szegény macska nem maradhat betegen meg oltás nélkül az én szerencsétlen lelki berendezkedésem miatt, szóval erőt vettem magamon, és felhívtam az állatorvost, aki borzasztó kedves volt, amitől megnyugodtam, oda mentem, a többit már ismeritek.

aztán jött a gondnok néni, akinél személyesen kell befizetni a közös költséget. miután két hónapig bénultan ültem, úgy határoztam, hogy mégsem járja, hogy ilyen baromságok miatt majd feketelistára kerülök a házban, aztán ha majd jövök valami formabontó biciklitároló ötlettel, leszavaznak, mint a sicc. ráadásul, tegyük hozzá, szeretek itt lakni, optimális a lakóközösségem, most mit rontsam itt a morált ilyen hülyeség miatt.

ahogy így haladok a leírásban, rá kell döbbennem, hogy az egész valójában a pszichológussal kezdődött novemberben, akit ripsz-ropsz felhívtam, igaz, előtte a Színésznő szóról szóra bediktálta nekem, hogy mit mondjak, de az csak a kezdeti seggberúgás löket volt. azt hiszem, az volt mögötte, hogy ha még időpontot se tudok kérni a pszichológusnál, akkor tényleg semmi esélyt nem adok magamnak arra, hogy valaha jobban legyek, márpedig ezt az egyet nem szoktam szem elől veszíteni ha baj van.

aztán jött ez a kitört ablak, amihez a gondnoknőt, a rossz biztosítót, megint a gondnoknőt, megint a rossz biztosítót, a közös képviselőt, a jó biztosítót, megint a jó biztosítót kellett hívnom, közben visszahívott a rossz biztosító, aztán jött az üveges, majd megint az üveges, miután lemértem az ablakot. nehezített pálya végtelen für elise-ekkel, nagyot halló gondnokkal, csámcsogó üveges szakival, menet közben kifogyó tollal.

mondhatni levizsgáztam a műfajból, méghozzá jelesre, mindenki kedves és segítőkész volt, én nem felejtettem el köszönni és bemutatkozni, nem akadtam el mondat közepén, és ami a legfontosabb: elértem, amit szerettem volna, holnap elviszik az erkélyajtót és beüvegezve visszahozzák majd, a számlát pedig feladom a biztosítónak, ők meg visszautalják a pénzt.