mai padtársaim a Castroban (ami egyébként tök üres volt, gondolom mindeni élvezkedik még a teraszon, ameddig lehet) két teljesen átlagos öltözetű csajszi volt, akik négy órán keresztül ültek az aurámban.

ezidő alatt megtudhattam, hogy ők legjobb barinők (ennek ellenére az egyik szó nélkül ott hagyta a másikat ebéd közben, mert kiment cigizni, a másik meg búskomoran ette a hagymalevesét tovább), együtt járnak stylist iskolába, ami nagyon szuper, meg is mutogatták egymásnak és a később érkező srácoknak az összes tanárjuk fotóját facebookon. az egyikőjük múlt pénteken nagyon padlón volt, de aztán jött Norbi, akivel már régóta szemeztek, de Norbi azt hitte, hogy a csaj valójában Nándira bukik, ezért nem akart bekavarni, de pénteken a kopaszin összejöttek, azóta minden napot együtt töltenek, mert ez egészen sorsszerű, és ráadásul nagyon durva, de minden reggel pont ugyanakkor ébrednek fel.

miután távoztak, kimentem kicsit levegőzni, ahol egy konszolidált ötvenes nő egy pohár barna sör fölött valakinek az előző esti randiját mesélte, ami nagyon jól ment, sokat beszélgettek, és főztek, csirkepaprikást nokedlivel, de persze csak beszélgettek, semmi más, hova gondolsz, Mancikám.

mindeközben az unatkozó pincérek a törzsvendéget faggatják, hogy hogy ment a lakás felújítás és milyen az élet most, hogy beköltözött a nő. ha már ott voltak, megcsinálták a jövő heti beosztást is, az egyik választhatott, hogy milyen színű szeretne lenni, amire sötétkék volt a válasz, de csak világoskék kihúzó volt.

ezt követően össznépi anyázásban törtünk ki a tegnapi családon belüli erőszakos megnyilvánulásokról, majd mindenki folytatta a maga munkáját.