míg január elején még attól rettegtem, hogy éhen fogok halni, és konkrétan felvetett az unalom, az elmúlt két hétben már azt se tudom, hova kapjam a fejem, annyi minden történik.

tegnap például eljött az idegenvezetés ideje, 15 franciát kalauzoltam a városban fél napig, miközben mindenféle vicces feladatokat oldottunk meg, én meg igyekeztem szórakoztatni őket mindenféle kulturális információval. a dolog jól ment, nem veszítettem el őket, időben oda értünk a megfelelő helyekre, és még mosolyogni és viccelődni is volt időm. utána viszont, hiába az anyukám által kölcsön adott remek pamut alsóneműk, némiképp kockára fagyva estem be a szülői lakásba, ahol egy nagy adag húslevessel igyekeztek életet lehelni belém. ezt követően némi szieszta után hazarohantam átöltözni, majd el találkozni Cs-vel, majd onnan házibuliba E-hez, majd onnan hazatámolyogtam 2 körül, csak hogy ma reggel 8-kor kidobjon az ágy. némi tevés-vevés után újra elájultam, és arra riadtam, hogy már rohannom is kell Sri Lankát megjárt barátnőmhöz helyi ételkülönlegességekből összerakott ebédre, ami olyannyira jól sikerült, hogy este fél 7-kor még mindig ott ücsörögtem nála. ekkor pánikszerűen felpattantam, hogy némi kötelező mosás keretében leüljek dolgozni. egy adag melót már elküldtem, most jön a következő.

szóval most így állunk, napjaim mostanság leginkább így néznek ki. szó se róla, nem panaszkodom, csak nem emlékszem, mikor voltak utoljára ennyire sűrű napjaim.