mint említettem, új irányokba kacsintgatok mostanság, miután rádöbbentem, hogy bár imádom a munkámat, valahogy ez így most nem oké, kéne valami pörgősebb, ugyanakkor teljesen más, valami kétkezi, valami, ami érdekel.

ezért hát beiratkoztam egy barista tanfolyamra, aminek ma volt az első napja. a barista az, aki áll a pultban és főzi a kávét. azt mondanád, nem egy nagy truváj, aztán közben mégis hányféleképpen lehet elrontani azt a kávét, meg azt a kávézást, és ennek csak egy aprócska részét képezi azt, hogy teszem azt, mennyire sikerült felhabosítani azt a tejhabot.

eddig nagyon tetszik az egyébként egy hetes tanfolyam, összefüggéseiben mutatja a dolgokat, hangsúlyozottan nem csak az a lényeg, hogy kiküszöböljük a hibákat, hanem hogy megértsük a keletkezésük okát. ehhez szerintem jó arányban támogatják meg a gyakorlatot elméleti dolgokkal.

reggel 7-kor keltem, este 7 után értem haza, rég voltam ennyire fáradt és egyben vidám is. mert persze, elsőre ijesztőek a gépek, a gőz, a sok kar, a daráló zúgása, lesz-e időm oda rakni a csészét, melyik kézzel is kéne fognom ezt az izét, letöröltem-e, elbambultam-e (és majd a későbbiekben: mosolyogtam-e, cseverésztem-e). és igen, sok mindenre kell figyelni, és igen, előre kell gondolkodni, és igen, fognak majd olyat kérni, hogy négy tök különböző kávé. de kezelhető mennyiségű dolgot kell észben tartani, és minden részét mi uraljuk a folyamatnak, így csak gyakorlás kérdése, és a hihetetlen szexi króm gépekből hihetetlen finom kávékat varázsolhatunk elő, és ez nekem óriási sikerélmény.

azt hiszem, jó irányban kezdtem el kacsintgatni…