ezt nem is meséltem nektek anno.

egy órával a válás előtt bolygólánggal ültem egy teraszon, amikor megcsörrent a telefonom, egyik legrégebbi munkaadóm hívott, aki történetesen Hubbie volt osztálytársa is egyben, és mint olyan, tisztában volt az akkor érzelmi helyzetemmel.

– Mikor tudod leadni a fordítást? Most már elég sürgős lenne.

– Hát ma biztosan nem.

– Biztosan nem? Tényleg sürgős.

– Ne haragudj, de éppen megyek válni, ma biztosan nem jó.

– Ööö, jó, akkor elég lesz hétfőre is.

– Jaj, és erről jut eszembe, bár ez most így hülyén jön ki, de láttam, hogy megnősültél, szóval sok boldogságot.

– Ööö izé, köszi.