amikor először találkozol egy sármos fiatalemberrel, aki minden jel szerint roppantmód érdeklődik irántad, és még hangot is ad annak, hogy mennyire élvezi a társaságodat, aztán amikor már egyértelműen kezd határozottan megkedvelni (és ezt részegen véletlenül el is kotyogja neked) hirtelen előáll az elméleteivel, amelyek mind a szabadság, a szórakozás, és a lazaság  körül forognak, sőt, esetleg még arra buzdít, hogy keress magadnak egy rendes pasast, miközben hangsúlyozza, hogy mi most nem járunk, akkor ugyan még fennakadsz a logikai buktatókon, kicsit még vitatkozni is próbálsz, de valahogy azért nyugtázod, hogy hopp, egy seggfej, lépjünk tovább.

de amikor harmadszorra találkozol ugyanezzel a prototípussal, lehet, hogy el kéne gondolkodni, hogy ez vajon miért is lehet.