napok óta csak ülök helyeken, beszélek emberekkel és egyre csak azt érzem, hogy nem tetszik, amit mondok, nem tetszik, ahogy mondom, idegesítő vagyok, tudálékos vagyok, türelmetlen vagyok, közbevágok, félbeszakítok, monologizálok.
ma egy árva szót nem szóltam senkihez a sushifutáron kívül.
ettől kicsit jobb.
Ahogy esik, úgy puffan 
Én nagyon élvezetesnek tartom, ahogy beszélsz, monologizálsz, közbevágsz 🙂 Legalábbis azon a rengeteg (kettő) alkalmamon, amikor sikerült személyesen találkoznunk.
hihi, koszi, jol jon az ilyen megjegyzes, amikor epp unom mar a sajat hulyesegem 🙂