végre elbucsúztunk harmadszorra is, az utolsó utáni felest is megittuk, még egy tánc, még egy vacsora, még egy házi gulyásleves, még egy krémes, egy gyors telefon, egy pár üzenet.
a végtelen fáradtságból fakadó bambaságot megszakító pánikrohamoknak is vége, tökéletes a csend és nincs más feladat, csak telepakolni a bőröndöt. minden más most már teljesen mindegy.
Ahogy Zrinyi mondta: Sors bona, nihil aliud!
köszi szépen!