amelyben előbb meditálok, majd vásárlási lázban török ki és megismerkedem a helyi magyar kolónia egy részével

pénteken Cz elment dolgozni, én pedig ezúttal sikeresen kijutottam a lakásból, bár a rács okozott némi fejtörést, de sikeresen megoldottam és elmetróztam magamat egy buddhista templomba és annak a kertjébe.

szinte meg se lepődtem, hogy a metróból a templom táblácskáit követve egy önkiszolgáló sushi éttermen keresztül a hollywood plazában találtam magamat.

azért sikerült a kertet is megtalálnom, ahol mélységes béke és nyugalom lepett el, komolyan, lehet, hogy gyakrabban kéne ilyen harmonikus és kellemes környezetben ücsörögnöm (szerintem ez az egyetlen hely HKban ahol nincs wifi) és még egy egész normális presszókávét is sikerült innom.

a templomot is bejártam, megcsodáltam az óriási buddhákat, és hagytam, hogy béke és nyugalom áradjon szét bennem továbbra is. azóta is azon gondolkodom, hogy vajon pesten hol találok hasonló hatású környezetet, mert félek, hogy a töltetem azért egyszer csak el fog fogyni, bár jelenleg elég jól működik a “hagyjuk magunk mögött a múltat” hozzáállásom.

ezek után jó hongkongi módjára őrült vásárlásba kezdtem, egészen nevetséges akciók áldozataként (10 pár zokni olcsóbb, mint 3) végül 10 pár zoknival és 5 felsővel távoztam az említett hollywood plázából.

hulla fáradtan cammogtam vissza a lakásba, bevásároltam a tök üres hűtőbe (kicsit elgondolkodtam, hogy mi kellhet egy agglegénynek, aztán rájöttem, hogy nem igazán más, mint nekem, csak a fehér bort sörrel kell behelyettesíteni), és épp végeztem a fürdő kisikálásával, amikor kedvenc tanítványom hívott, hogy webkamerán megmutassa, milyen csodálatos rendet és tisztaságot varázsolt a lakásomban (mert hogy jelenleg ő lakik most ott).

ettől kisebb sokkot kaptam, majd elszégyelltem magam, majd mentegetőztem, közben hálálkodtam, és összességében nagyon hülyén éreztem magam, pontosan ugyanúgy, ahogy ezt később Cz is előadta nekem, amikor otthon szembesült a vásárlási és takarítási akciómmal. elképzelhető, hogy mások lakásában szívesebben tartunk rendet, mint a sajátunkban?

este az előző nap megismert magyar lánnyal felkerekedtünk, hogy csatlakozzunk az egyik móló tetején söröző társasághoz. egy véletlen detúr révén végül egy egész órát sétafikáltunk, mialatt megvitattuk, hogy miért is olyan jó HK és miért most vagy soha kell odaköltözni. ezt a vonalat tovább folytattuk nagyobb körben és rengeteg sör mellett. ha ez így megy tovább, az egész magyar kolóniát megismerem.

borzasztóan kedves és szimpatikus volt mindenki, és annak ellenére, hogy mindenki másfelől jön, komoly összetartó erő, hogy az átlag életkor 30 év és mindenki önszántából jött HKba, mert beleszeretett a városba. szintén kellemes bónusz, hogy senki sem igazán politizált, ha mégis felmerült ilyen téma, mindenki egyetértet. (naná, a külföldön élő magyar, ha önszántából megy és nem küldik nem fog épp dicshimnuszokat zengeni a kormányról, jobbik esetben teljesen elvágja magát az otthoni közélettől és a bulvár híreken kívül azt se tudja, mi folyik otthon. ezt csinálom én is, és hihetetlen megnyugtató.)

kicsit tanakodtunk, hogy elmenjünk-e Voksán Virág (a.k.a DJ Flower) koncertjére, de mivel nem tudtunk volna ingyen bejutni és a beugrót meg nevetségesen magasnak találtuk, inkább a helyi szimplában kötöttünk ki, ahol sajnos teljesen bepunnyadtunk, így egész korán hazamentünk, főleg, miután rájöttem, hogy én még el is tudom számolni a taxit.

ezen a ponton kezdődött egy kétnapos őrületünk Cz-vel, rákattantunk ugyanis a Beugróra youtube-on, és hajnali 5-ig megállíthatatlanul azt néztük és könnyesre nevettük magunkat, hiába akartunk már az elején is álmonhalni a fáradtságtól.

van ennek előzménye és folytatása is, ha lusta vagy keresgélni, itt vannak a linkek:

első felvonás

harmadik felvonás