No, mostanra értem haza egy kellemes találkozóból… és éppen egy nagy adag marcipánt fogyasztok, amit kaptam, de jó nekem!

Annyira azért mégse, mert egyrészt még mindig tart ez a hülye
vizsgaidőszak, ergo tanulhatok napestig amerikai irodalmat (megint,
sóhaj), másrészt meg sikeresen beleejtettem a mobilomat a Sark Presszó
(egyébként remek hely) budijába. gy lehetséges, hogy mobilom hősi
halált halt, most még reménykedek és szárítom, miután szakképzetten és
villám gyorsan kitéptem belőle a tápot, hátha ez segít. Ergo most nincs
mobilom, ami frusztráló a mai rohanó világban és az én kiterjedt
társadalmi körömmel, főleg így vizsgaidőszakban, külvilágtól elvágva.
Ráadásul rengeteg infó, telszám és sms szűnt meg hirtelen létezni,
merem remélni, hogy csak átmenetileg…

Na jó, megyek tanulni, pff.

Még tiszta szerencse, hogy legalább a blogom szép új és működő, fénysugár ebben a technológiailag beárnyékolt napban…