Tiszta full kába vagyok. Délben ébredtem, de az éledés szó jobban
stimmelne. Tegnap este mégse Zosiával and co.-val találkoztam, hanem
lengyel konneksönömmel mentem el a Ráday utcába a kollégiumba.
Bevetettük magunkat a konyhába(2×1 méter spájzostul) és teázgatás
közepette röpke 5 órán keresztül váltotuk meg a világot. nagyon jó
hangulata van az ilyemi beszélgetéseknek. Időnként kizarándokoltunk a
lépcsőházba dohányozni, álltunk a sötétben és szakadtunk a röhögéstől.
Néha átlibbent a konyhán egy orosz lakótárs egy szál kombinéban és
kedélyes kiselőadást tartott Szetn Pétervárról, illetve a magyar
kaukázusi kefirről, melynek minősége sokkal rosszab, mint az oroszé.
Szóval kellemesen multikulturális estém volt, kb 3ra értem haza a 6Ével.
Arról a buszról könyvet lehetne írni. Személy szerint utálom és ha nem
muszáj nem is veszem igénybe, mert nem egyszer hánytak már le rajta
(illetve hánytak majdnem le, ami kb ugyan olyan kellemetlen). Kezdjük
azzal, hogy az a busz mindig tele van. Tök mindegy, hogy hánykor és hol
száll fel rá az ember, leülni képtelenség és tiszta zsufolt az egész
(ami rosszul érinti az embert amikor konkrétan el szeretne ugrani
valami vagy valaki elöl). Emelett meg egészen érdekes a populációja.
Tele van partyzó ifjakkal, akik általában vagy egy másik
szórakozóhelyre mennek, vagy hazafelé tartanak, időtől függően. Minden
esetre mindig van egy rakás hulla, illetve idiótán vihorászó társaság,
akik látványosan dülöngélnek az emberre. Szó se róla, düllöngélő és
vihorászó társaság már én is voltam 🙂 Vannak még a homelessek is akik
vagy békésen alszanak, vagy szídják a
kormányt/rendszert/életet/valakit. Szóval van ott szag, szín es hang
kavalkád. A 6os É-n mindig történik az emberrel valami, hol jó, hol
rossz. Egyszer pl a ZPből kicsit intoxikálva próbáltam eljutni a Süss
Fel Nap c. intézménybe, amit akkor még nem tudtam, h hol van (ó
ártatlanság kora!), szóval a buszon megkérdeztem valami népektől, akik
nem csak felvilágosítottak, de még le is itattak kedvesen vmi borral.
Hát jó.
Egy másik alkalommal télen egy csajjal, aki mellettem ült, felváltva
kezdtünk el tüszögni, 10 perc után egy burleszk jelenet jött ki az
egészből, tök jól elbeszélgettünk. Tegnap meg egy pasast láttam meg
kalapban, hasonló, mint az enyém (ami épp rajtam volt). Ezen elkezdtem
mosolyogni, mire a  pasi zavarba jött, majd érdeklődve
vissznézett, mire mosolyogtam a szemébe tovább de aztán rám tört a
prüdéria, szóval elnéztem, de aztán persze vissza, stb, így ment ez
egészen addig, mig majdnem elfelejtettem leszállni, feletébb emelkedett
hangulatban 🙂
Szóval történnek ott kellemes dolgok is az emberrel, igaz nem túl gyakran.
3kor még neki álltam kiolvasni Varró Danit, amit Phage-től kaptam
kölcsön. Szinte az egészet kiolvastam “csak beleolvasok egy kicsit”
cimszó alatt. Nagyon vicces, hogy Géher Istvánt és Nádasdy Ádámot
emlegeti költeményeiben, akik engem is tanítanak, helyesebben
taníthatnának, mert ugyan minden tiszteletem és elismerésem Nádasdy
Ádámé, nem azonosulok az angol fonetikával, ő pedig azért pöttyet
szigoru (bár Varró Dani szerint nem egy Macbeth ;)). Géher helyett
meg  Kállaynál voltam, ha esetleg valaki ELTE angol szakra készül,
csak nyugodtan forduljon hozzám, szívesen tartok kiselőadást szakunk
neves előadóiból 🙂
Na most vagy megnézek valami filmet, vagy olvasgatok vmit, kiürült a lakás, ezt ki kell használni 🙂