Hm, vmiért nem szereti a félkövér betűket a blog…anyway.
Asszem van egy olyan, hogy “Szimpla effektus”. Ma naívan ott ücsörgünk
Bon Jovival (aki R eddig névtelen de annál szimpatikusabb barátja
keddről), ismerkedés végett épp jókat sztorizgatunk, amikor begyalogol
maga R és BB barátja. Nagy egymásnak megörülés és egyebek, akkor még
annyira meg sem lepődtem, de amikor közölték, hogy boszi egy szinttel
feljebb ült, akkor azért jókat néztünk. Már csak Csnek kellett volna
beszambáznia egy fél társasággal, ahhoz, hogy az EBE egyesüljön szent
helyünkön (melyett anno otthonnak neveztünk).
Kellemes esténket Rel egy kicsit furcsa filmmel fejeztük be, a Szimpla
Télikertben (ahova holnap Besh o Drom koncertre megyünk, többed
magunkkal, ripityom!).
A találkozó elött lengyel konneksön robbant behozzám katasztrófa
állapotban, hogy sürgösen magához kell vennie pár ruhát (amit nálam
tárol, mert nem rég össze-vissza költözött), mert nincs mit felvennie
és ez így gáz.
Nagyon kellemes érzés van bennem, az az igazság, rég éreztem magamat ily kellemesen, szóval heppinesz.
Ideje lenne, hogy letépjem magamat a képernyőről, mondjuk inkább egy
kis Ulyssesszel fogom kábítani magamat, melynek az első 30 oldalából
szinte semmit se értettem tegnap hajnalban, de mi az nekem csókolom,
hisz röpke 1300 oldal a könyv, lesz időm megérteni (remélem).