Hm, épp az Interview egy Vámpirral zenéjét hallgatom. Amint az
blogírási szokásoimból is látszik, ezen a héten keveset voltam itthon.
Ami persze nem baj, sőt kifejezetten ajánlott, amikor kezdődik újra ez
a -kiscsillag- egyetem.
Tegnap az össznépi Besh o Dromból leginkább az lett, hogy találkoztam
Zosiaval 7kor, kellemesen eldaráltuk egymásnak életünk történéseit,
majd Rel kiegészülve neki vágtunk a Szimplának. Itt kicsit elszabadult
a pokol, mint nagy nehezen kiderítettük, Zosia heveny Panadol
mérgezésben szenvedett, ennek következményében fél percenként el akar
ájulni, tömegfóbiája támadt, illetve izzadt, fázott, hányingere volt és
úgy általában, na, nem volt jól. Így pont a koncertkezdéskor úgy
döntött hazamegy, közben szembe jött lengyel konneksön. Eg ideig
kisértük Zosiát, majd valahogy beverekedtük magunkat egy aránylag tágas
helyre (itt csak ötöd magunkkal áltunk egy négyzetméteren).
Tömegfobiánkat egész sikeresen masszív táncolással enyhítettük, főleg
miután lengyel konneksön is kikötött körünkben egy cseh és pár francia
társaságában. A Besh o Drom még mindig remek zenét játszik. Kicsit
sokkot kaptam az énekesnő láttán, aki kb 20 kiló vasággyal. Rendesen
öntötte magába az unikomot, amit a közönség szolgáltatott, így eléggé
megőrült mindenki a koncert végére és virtúoz saxofon szolóra sikeresen
kitáncolhattam magamból az egész hibbant vizsgaidőszakot. Miközben
koncert után épp hagytuk el a helyet, épp felsikítottam ékes francia
nyelven, hogy a tőlünk jjobbra álló srácot, aki a cseh ismerősünkkel
kommunikál számomra ismerős, amikor spontán jelleggel balról rám
köszönt egy ezer éve nem látott kedves ismerős, akivel kellemesen
elbeszélgettünk és egyébként is, kicsi ez a Pest. Vagy az én köreim túl
nagyok. Vagy mi. Röpke 10 percre lenéztünk a Szódába is, de hagytuk az
egészet a fenébe, igaz, imserős itt is volt, számszerint 5…
Rel végül kisebb sétafika után a Ricardo nevezetű intézményben
kötöttünk ki a Jászain és világmegváltottunk, helyesebben elmélkedtünk,
helyesebben én fostam a szót, szegény R meg hallgatta, mert ő egy
kedves ember és egyébként is.
Fél4re már itthon is voltam, ma meg naphosszat punnyadtam, ráeszméltem,
hogy a büdös életben nem leszek kész 5 év múlva a francia szakkal, mert
hülyén vannak meghírdetve az órák. Hát hurrá.
Merészkedtem Cstől kapott amerikai browniest fogyasztani…hát izé…
Eltartott egy ideig míg rájöttem, hogy konkrétan olyan, mint a viasz.
Szóval gyorsan ettem nemzeti érzésből egy kis echte hungarische mákos
gubát, most meg felrobbanok…Hát így megy ez.
Holnap valószinüleg csunyákat fogok ide írni,  mert órafelvétel
lesz, össznépi tobbzodás, anyázás és könyökölés. Kevés volt ez a 10
nap, hogy kipihenjem magamat, még mindig térdig gázolok a jegyzetekben,
ez így nagyon nem lesz jó, a héten megpróbálom összeszedni magamat és a
papírlapokat a földről, illetve nem lenne hülyeség megtalálni azt a
hülye 18. század anthologie-t, mert kitiltanak a
könyvtárból…Szerencsére EBE szinten ellenprogrammot szervezünk a
Madáchba, holnap fogjuk kreatívan kidekorálni az egészet, illetve
holnap kezdjük el, a többi majd elválik. Szóval azért lesz jó is,
ráadásul megye SÖRre a Nemzetibe K barátnémmal és a volt
angoltanárunkkal, szóval nem hinném, hogy rossz lesz, ráadásul angolul.
Szerdán meg japán dobra megyek, vagy mi a túróra, jó, hogy anyukám
szólt, majdnem elmentem naívan karaokezni, de hát ezért kénytelen
leszek majd máskor, asszem kibírom…