Drágáim, azt kell, hogy mondjam, hogy remek egy találmány ez a
Bailey’s. Én személy szerint jéggel szoktam inni, de ezzel nem mindenki
van így. De azért jobb letisztázni a dolgokat, szóval azt a nagy adag
Bailey’st, amellyel anyukám fél órával ezelött belibbent a szobámba,
már többnyire megittam, csak, hogy tudjátok. Hiába, nekem már csak ilen
jó fej anyukám van, hol egy Sziget hetijeggyel ront be a szobámba, hol
egy adag Bailey’sel 🙂
Rendkivüli módon szar volt ma egyetemre menni, két pozitív dolog volt
csupán : boszinak egészen hibbant rózsaszín nyuszikás hajgumija volt,
amitől spontán röhögőgörcsöt kaptam mélydepresszióm közepette, továbbá
a tanár (akit imádok) megjegyezte, hogy a múlt évben általam mesélt
viccet tovább adta és nagy sikere volt. Ezen kivül majdnem elbőgtem
magamat, annyira lehangolt az egész. És találkoztam undorítóan álszent
és képmutató barmokkal is, fúúúj. De mindegy, ez már a múlté, hisz
utána voltam moziban miszter iksszel, ami nagyon feldobó volt, igaz a
Hosszú Jegyesség annyira nem egy fantasztikus film, de annyira nem is
rossz, meg na, hát nem azon van a hangsúly 😉 Szóval talán fokozódik a
helyzet… Majd elválik, minden esetre el vagyok varázsolva.
Most értem haza nem rég japán dob estből, nagyon jó volt, annak
ellenére, hogy az elején, volt egy bizonyos frekvencia, amitől kicsit
beszédültem, de utána ez elmúlt. Kiszúrtam magamnak az egyik csajt, aki
a megtestesült anime diák lány volt. Egész idő alatt vigyorgott, nagyon
vicces volt. Jó hangulata volt az dolognak. Nem az a nagy katarzis,
inkább az a kellemesen elmerengős valami. észre se vettem szinte, hogy
2.5 óra elmúlt, annyira kellemesen elgondolkodtam mindenféléken.
Na jó, belefolytom magamat vagy az ágyba, vagy a Longest Journey c. játékba, ami elég izginek tűnik…