Önvédelemből nem mertem ide írni, mert kicsit végletes dolgokat tudtam
volna csak közölni, amin egyesek besértődtek volna, amin én ideges
lettem volna, hogy milyen alapon, mire ők összezavarodtak volna, mire
én szarul éreztem volna magamat, hogy micsoda házisárkányként üvöltöm
itt le a nép fejét, stb. Ergo ezt így en bloc kihagyom, maradjunk
annyiban, hogy bizonyos dolgokkal, helyesebben inkább emberekkel nem
vagyok kötelezően megelégedve és bántónak illetve indokolatlannak
tartom viselkedésüket.
De a mélyponton tegnap boszi átlendített, amikor segítségemre sietett a
Madáchba és felkommandózott egy rakat virágot a falra, illetve a
plafonra. Fel is mostunk, ami lehet, h felesleges volt, ahogy elnézem a
szakadó hóvihart, de ez nem rajtam múlt.
Miszter Iksz nem jön a partyra, aminek obviously nem örültem, de most
már tisztában vagyok azzal, hogy ez valószinüleg nem egy rossz dolog.
Elvégre talán obb lenne elöbb megsimerni közelebbről, mielött rázúdítom
az összes hibbant (és persze pont ezért imádott) barátaimat. Mellesleg
közölte velem, h nagyon be fogjuk pótolni ezt a dolgot, amivel van egy
sanda gyanúm, hogy nem járok rosszul. Ámen. Legalább kevesebb esély van
a botrányra.
Na, ennyit a partyról, útolag majd talán többet, bár ki tudja miket kell majd cenzuráznom.
Tegnap a Humorkával voltunk jelmez nézőben. A Thália színház régi
jelmezeit adják el aránylag jó pénzért. Egy gigászi pince rendszerben
lehet rohangálni és jókat röhögni idiótábbnál idiótább cuccokon.
Találtam egy kicsit extrém kabátot, kicsit drágának találtam, de
szerintem vissza fogok érte menni és pöttyet lealkudom. Nagyone xtrém
egy darab, de az extravagáns öltözet egyre inkább az én műfajom. Amióta
nincs felsőbb hatalom, kinek belepofázását eltüröm, nem tudom mi tudna
visszatartani. Ja, mellesleg ez a felsőbb hatalom semmiképp se anyukám,
hanem konkrétan exgrafikus volt. Nem szidom, mert azzal magamat
minősítem 🙂
Na mindegy, jó volt humokástul rohangálni a sorok között, megcsodálni
Bonszájmacska domina cipőit (ami egyébként már annyira ronda volt, hogy
az valami bámulatos), illetve megtekinteni Albertet és Stratot 80as
évek NDK bőrdzsekiben. Olyan kellemes “töténik végre valami ” fílingje
volt a dolognak. Sajnos elég korán távoznom kellet, mert mentünk
takarítani meg egyébként is…na hagyjuk.
Most megyek, rendet kell még raknom és riasztanom kell a népet ma estére, bár azért elfelejteni már csak nem felejtették el…