Ennek a rendrakási prodzsektnek vannak jó oldalai is. Pl rájöttem, hogy
az a cipős doboz, amit nagyon következetesen 3 hónapa mindig átlépek
voltaképpen tele van Szíriai erekjékkel, egy rakás prospektus,
képeslap, térkép, belépők, hasonlók. Gyorsan ki is plakátoltam Palmyrát
a falamra. Palmyra egy oázis, mellesleg egy ókori város volt a sivatag
közepén. Van ott egy oriási méretű Báál templom, Zenobia királynő
épitette. A részleteket nem nagyon tudom (szégyen gyalázat), lényeg,
hogy a templomon kivül van ott még egy egész város is, főutcástul,
cstornástul. “Kicsit” késöbbről van ott egy arab vár is a dombtetőn.
Mellesleg Szíria első datolya termelő oázisa (ha jól tudom). Most
nyáron ott kezdtük a vidéki utunkat. Találkoztunk egy hátizsákos
fickóval, aki fekete (!!!) trikóban és túrabakancsban járkálta körbe az
egész placcot, ami azért nem semmi, lévén 40 fok és kb 15 kilométer
sivatagi talajon. Szíriában még lehet ilyen csodabogarakkal
találkozni…