Phage szerintem soha többet nem fogja igényelni, hogy grafomán rohamot
kapjak 🙂 Most már túl késő. Megy az agyamban ez Miszter Iksz téma…
Kaptam az elöbb egy jó hasonlatot Stratotól (ezúton is hálám érte).
Ime:
A tóban fürdőzni jó. A vize kellemes, és az ember felszabadul benne,
lubickol, labdázik. De amíg odabent van, csak arra figyel, ami odabent
történik, mert annyira jó.
A parton üldögélve belátni az egész tavat, de az ember mégsincs odabent, csak irigykedik azokra, akik bent fürdőzhetnek.

Talán
van egy olyan pont, befelé haladva a vízbe, ahol még az ember kint is
van, és rálát a dolgokra, de már bent is van, és élvezheti a hűsítő
vizet, de én szerintem az csinálja igazán jól, aki bemegy a közepére,
de tudja, hogy mikor érdemes kijönni, egy kicsit pihenni, körülnézni,
rendezni a dolgokat…

Én is maximálisan a közepére bevonuló ember vagyok. El kéne jutatnom
ezt a hasonlatot Miszter Iksznek, illetve neki kéne eljutnia ide, na
jó, kezdek belezavarodni, hogy hogy is van ez. Minden esetre most még
egy kicsit nem adom fel. Ennél egy fokkal többet érzékelek a háttérben.
Persze lehet, hogy nincs igazam. De sajnos az elmúlt időkben (kb 5
éve), határozottan Kasszandrás vagyok. Minden túrót megjósolok és
mindig reménykedek, hogy nem lesz igazam. De aztán valahogy mégis
igazam lesz. Pedig higyjétek el, szívesebben rohangálnék naívan a
nagyvilágba, mint anno 15 évesen. Bár szerintem már 15 évesen se voltam
naív. Mondjuk ez konkrétan egy hónapon belül ki fog derülni, akkor
megyek vissza a tet szinhelyére, Varsóba. Talán így utolag majd leesik
a tantusz, hogy mennyire voltam én ott naív vagy egyáltalán. Miszter
Iksz (aki most már tuti mindenkinek az agyára megy) egyébként arra
nagyon jó volt, hogy ráeszméltem, hogy voltaképpen ő az egyetlen
esélyes momentán arra, hogy érdekeljen egy kicsit komolyabban. Akikről
idáig ilyet feltételeztem azok csak pótcselekvések, illetve
félmegoldások.

Tul.kép azért kezdtem el ezt a bejegyzést írni, mert megint megnéztem
pár Szíriai képet (az ablakos is az alapján készült, az ugyanis az
emlegetett Báál templom egyik fala) és most, hogy pofásabb a fénykép
kezelő programom, rá kellett jönnöm, hogy mindenképpen eszméletlenül
barna vagyok azokon a képeken. És mosolygok. És nyár van. És otthon
vagyok. Itt meg szakad a tél, undorító, hideg és egyedül vagyok.
Szerencsére annyira nem vagyok egy depresszív alkat, szóval csak
szeliden és retrospektíve lehülyézem azt a pár barmot, aki megjegyezte
anno, hogy annyira nem is barnultam le Szíriában. Lehet, hogy a
kontraszt akkor, augusztus végén nem volt annyira feltünő, de hehe,
mostani szemmel azééé…
Na jó, bevallom, kicsit napmániás vagyok. Konkrétabban barnulás mániás.
Nem tehetek róla. Én tüző nap alatt szocializálódtam, logikus, hogy
hiányzik. Ebben az évszakban szinte fizikai szükségletként tör rám,
hogy napozni akarok, érezni, ahogy börömet égeti az UV, ahogy recseg,
ropog és főleg barnul a bőr…