Hát nehezen boldogulok, az szent…
Minden esetre legalább kimozdultam, a Kártyással sétáltunk egy sort,
intrikák és zsúfolt kocsmák közepette. Nem jutottunk sokra, de legalább
kimozdultam és legalább megnyugtattak, hogy nem én vagyok a hülye.
Miszter Iksznek össze kell magát szednie, ezzel én nem tudok mit tenni.
Kicsit jobb lett a kedvem és könyvet is kaptam, szerintem most azt
fogom olvasni, ‘I, Stradh” a címe, ha valaki tudja, miről van szó,
szóljon. Életem első fantasyjét fogom magamhoz venni 🙂
Asszem elhagytam az egyik gyűrűmet, szerencsére a legkevesbé értékeset
(mármint érzelmileg), de azért mégis egy kicsit frusztráló.
Nem egészen értem miért botlok folyton komplex érzelmi szituációkba,
többnyire olyanokba, melyekre semmilyen megoldás sem létezik és a
köznyelv patt helyzetként emlegeti őket…
De legalább már nincs rajtam az a rémes nyomott hangulat, amiben egész
nap voltam…Hiába, ha kell, erőszakkal, de ki kell mozdulni, az segít.
Mikre jók a barátok…