ÁÁÁh, a nap fénypontja!! Apám megtalált a szekrény egy rejtett zugában
egy darab szír marcipán rudat. Mámor. Leírhatatlan. Egy harapásnyi nyár
tért vissza ereimbe.
Másról most nem is nyilatkozok. Röviden és tömören csak magamat idézném
be, “Hulla nulla vagyok” nyögtem be a harmadik kvm után délben,
feladván abban a pillanatban minden további egyetem látogatást.