Kicsit sok(k) volt ez a mai nap. Pl. bejelentették, hogy a tanári kar
60%át kirugták tegnap, augusztustól nem lesznek. Ez azért kicsit
sokkoló, mert szakunk elég kicsi és meghitt és ugyan nem vagyok nagy
lokálpatrióta, 3 év alatt megszerettem ezeket az embereket. Rémes
nyomott a hangulat, életem legnyomasztóbb metodikáján ültünk boszival
és kb a sirógörcs kerülgetett, h mennyire el van kenődve kedvenc
tanárunk.

Phage ápolta a lelkemet egy masszív Szimplázás keretében, minek hála
sikerült nem teljesen elkenödnöm és még jól zavarba is hoztuk egymást,
meg magunkat. Minden esetre jókat vihorásztunk, az tény. De zavarom még
nem egészen mult el…
Történtek még mások is, de az nem kötelezően publikus.

Most viszont olyan szinten szét vagyok csúszva, hogy azt fontolgatom,
hogy holnap reggeli professzor bácsimat hagyom a francba és nemes
egyszerűséggel inkább alszom. Megnézhetnék egy Vészhelyzet részt is, de
egyrészt lusta vagyok átpakolni egy videót a cél érdekéből, másrészt
meg nem biztos, hogy kibírnék még egy érzelmi sokkot.

Tegnap harcias hangulatban írtam Miszter Iksznek, a Szinésznővel
karöltve olyan szimbolikus smseket irogattam, hogy az már művészet
volt, sikerült is a létező legkilátástalanabb helyzetből egy találkozót
kicsikarni, de vhogy abban a percben, hogy ez megtörtént, elveszítettem
teljes érdeklődésemet Miszter Iksz iránt. A franc volt pasik után
rohangálni. Meg egyébként is, ez a vonat elment.

Apropó vonat, lassan már igazán kéne vennem hálókocsi helyet, de a
hálókocsi elromlott, így múlt héten még nem sikerült. Ne kérdezzétek,
egy hálókocsi hogyan tud elromlani, én is bambán néztem ki a fejemből.
Minden esetre tiszta averzióim vannak Varsóval kapcsolatosan, nem elég,
hogy több méter hó lepte el az országot, de amilyen szerencsém van, a
Pápa is meg fog halni és 5 hónapos nemzeti gyászt fognak elrendelni,
minek következményeben semmi se lesz nyitva. Nem vicc gyerekek, én ott
voltam, amikor a Pápa látogatóban volt, minden rohadt bolt zárva volt
és szesztilalmat rendeltek el. Ha ezek normálisak… Szóval remek lesz,
már latom, amint tolom a vonatot a tundra közepén, miközben zarándokok
hordái taposnak le Zakopanenál… Elvégre Prágát is akkor öntötte el a
víz, amikor ott voltam…

Na jó, van mit feldolgoznom, megyek, hátha sikerül beküzdenem magamat holnap hajnalban professzor tatához…