A fél napot átolvastam. Épp Ágota Kristóf Nagy Fűzet (könyv?)-ét
olvasom, eredetiben, franciául (aki kérem svájcba diszidált…). Valami
idegtépő ez a könyv. Maximálisan perverz. Ami nem baj. Csak teljesen
indokolatlan. Valahogy nem tudom élvezni. De még csak a felénél tartok,
megjavulhatnak a dolgok addig…
Felhívott boszi, hogy jobba vagyok-e. Nagyon irreálisnak tünt a hangja.
Arra kell rájönnöm, hogy a lázálmokon kivül szinte semmire se emlékszek
az elmúlt két napból, inkább olyan, mintha valaki mással történt volna
ez az egész. Talán jobb is. Elmondva is elég fosnak tűnik az állapotom.
Na nyavalygás off, megyek olvasni vissza.
ja és van végre hálokocsi jegyem! Kis szerencsével tényleg kijutok
Varsóba. Csak addig regenerálódnom kéne. Mindig belehajtom magamat a
fizikai leépülésbe, józan ész határait túllépve. Menekülnék? Fáradt
vagyok az analizáláshoz, jól esik büntetlenül dögleni az ágyban
naphosszat.