Na kérem szépen, én már csak fizikailag vagyok itt, lelkiekben rohadtul
a péntek 16:45re koncentrálok, elképzelni se tudom, hogy milyen érzés
lesz újralátni életem egyik legfontosabb szereplőjét ennyi idő után és
ilyen körülmények között. Csak azt tudom, hogy már nagyon várom.
Egyébként ez az érzelmi állapot csodákra képes. Pl ma értettem a morfó elméletet. Ami soha se fordult még elő velem. Lenyügöző!!
Vettem harisnyát! Meg pénzt. A vonatjegyet is megtaláltam. Most már
semmi se állíthat meg!!! Összes létező lengyel szókincsem is eszembe
jutott az elmúlt egy hét alatt. Fantasztikus. Be vagyok zsongva. Párdon.
És még kedvenc pincércsajommal is összefutottam 4 hónap óta elöször,
tök véletlenül. Meg Evel is találkoztam, egy másodpercre, de az
tartalmas volt. Meg feljöttek értem Pestre….Megint túl sok a jóból
gyerekek. Nem, nem fogok sírni (Phage: 😉 ) Pesten már nem. Varsóban
meg nem láttok.