Na, 11:53kor sikerült leadnom a litreviewt (délig lehetett). Rémes
migrénnel küzdve botorkáltam be az Ajtósira (BKV persze sehol), de
érdekesmód, amint leadtam azt a szarságot, hirtelen nyomtalanul eltünt
a fejfájásom és aránylag lendületesen rohangáltam át a nap további
részét. Említettem már, hogy imádok Pesten lakni? 11 emberrel
találkoztam tegnap, ebből 7el tök véletlenül. Messzről még láttam pár
ismerőst, de rájuk már nem volt erőm ráköszönni.
Nap végére kettesben maradtunk Rel és egy jó kis dán dogma dráma
mellett döntöttünk, Bűnök címmel. Hát marha jó, szó se róla, de az
ember életkedve, az vhogy nagyon eltünik a film végére. Egy női
börtönben vagyunk, ahol egy új, fiatal lelkésznő érkezik, aki nem elég,
hogy szépen lassan teljesen elveszíti a hitét (abortuszra adja a
fejét), de voltaképpen meg is öli azt a fogolyt, akinek elvileg közeli
kapcsolata van Istennel és kézrátétellel gyógyítani tud…A megölést
úgy képzeljük el, hogy az öngyilkosságba taszítja a nőt (aki egyébként
azért ül, mert drogos korában otthon hagyta a lányát 4 napra és az
szomjan halt). Mellékszálként fut az, hogy az egyik őr beleszeret ebbe
a nőbe, de nem áll ki mellette. Na szóval rengeteg kérdés merül fel a
filmben, mindenkinek ajánlom, aki lelkileg elég erősnek érzi magát
hozzá. Egyedül ne tessék megnézni!!
Én egyszer nagyon megszívtam ezt az egyedül  mozizást. Sikerült a
Beszélj Hozzá!-t megnéznem egyedül, ami egy néhány éves Almodóvar, ami
arról szól, hogy az ápoló pasi beleszeret a kómában fekvő nőbe és ebből
kissé bonyolult dolgok történnek. Közben egy női matador is ott van,
akit letaposott a bika és közben egy szerelmi háromszög közepén ül. Na
mindegy, Almodóvar a javából, de abszolute nem egy feldobó darab, elég
rémes állapotban jöttem ki a moziból.

Egyébként lassan klántalálkozóra illene mennem, egészen semmi kedvem a
dologhoz, bár biztos ha már ott leszek, akkor élvezni fogom, csak
egyrészt lusta vagyok (szívesebben ülnék itthon és olvasgatnék az
ágyban naphosszat) másrészt hiányzik egy darab ember, aki motiváló erő
lehetne. Mármint a klánon belül már nem létezik olyan ember, aki
kilépne a szürkeségből és aki extra motiváló erővel bírna. Persze
lehet, hogy most majd kialakul vmi spontán szimpátia, de franc tudja.

Még mindig nem nagyon írtam Varsóról, de most rohannom kell…