Vmi fos van a blogom megjelenésével, Netscape alatt hiányzik a fél
képernyő, IE alatt meg kicsit túl sok is látszik belöle, na mindegy,
majd megjavul, nem az én saram, nem ügyködtem semmit a sablonnal.

Na, rég voltam erre, min kiszámoltam, az elmúlt egy hétben egyetlen
egyszer aludtam ki magamat, szóval ma próbálkoztam ilyenekkel,
többé-kevésbé sikerült is volna, ha Zosia nem riaszt fel hajnali 9kor
telefonice. Anyway, szóval illene már egy hosszabb vmit ide írnom, mert
azért történnek a dolgok rendesen.
Pl tegnap voltunk Rel Veszprémben. Az kérem szépen úgy nézett ki, hogy
hajnalok hajnalán találkoztunk a Déliben. Vonatra fel, Vonatról le,
Veszprémben. Ezzel mondjuk volt egy kis bibi, mert nem voltunk
teljejsen tisztában azzal, hogy vajh hogyan is néz ki az állomás,
illetve, hogy az ajtó hogyan is nyílik. Elöször sikerült beesnem a
budiba (neki támaszkodtam az ajtónak, mire vki meg kinyitotta, befele,
naná,  hogy  majdnem l ehúztam magamat a MÁV budin.).
Egyébként vicces egybeesés, hogy épp a Trainspotting budi jelenetéről
beszélgettünk…
Ezek után ött az ató nyitási eksön, ami ennél a tipusú vonatnál
számomra egészen rejtélyes volt. Lényeg, hogy ha az embernek sikerül
nagy nehezen feltépnie az ajtót, valahogy egy darab talaj is eltünik,
így nemes egyszerűséggel kb kiestem a vonatból. Szerencsére ezt
legalább senki se nézte végig.
Várt minket Phage drága és Joe, akik naphosszat kalauzoltak minket a
városban. Egy röpke fél órás séta után úgy döntöttünk, h nekünk kvra
van szükségünk (hm, most, hogy ezt írom, rájöttem, hogy ez nem is
hülyeség, főzök egy kvt) (ÁÁÁÁÁÁ, elfogyott itthon a kv!!! Még egy
nyamvadt Nescafé sincs!! Mi lesz így velem?). Na szóval, beültünk az
Ádám nevű kocsmába, ahol elkvzgattunk, csocsóztunk, dartsoztunk és
egyéb kocsmai tevékenységek. Átcsoszogtunk a város túl oldalára az
egyetemre és mint helyi nevezetesség be lettünk mutatva Phage
anyukájának. Eddigre bizonyos okokból, melyből csak az egyik votl az
éhség, már teljesen szét voltam zuhanva, szóval hát izé, marha
bizalomgerjesztő benyomást kelthettem… Szétzuhanást demonstrálandó a
következő helyszínen, ami egy pizzázó volt, orbitális röhögőgörcsöt
kaptam, de abból a hisztérikus fajtából, amikor voltaképpen ennyi
erővel neki is eshetnék vkinek és kivakarhatám a szemét, de a röhögés
inkább az én profilom. Aztán vhogy ez az egész idegbeteg állapot elült
és elslatyogtunk a Várba, mely remek hatással van az ember több napos
segg és comb izomlázára. Szóval enyhe sikítozások közepette hallgattuk
végig Phage előadását a Várhegyről, Benedek-hegyről és ööö, hasonlókról
🙂 Egy idő után mondjuk már idegenvezetőnk is fáradt, így a vége felé
már “még egy újabb Gizella izé” mellett haladtunk el 🙂 Többé kevésbé
innen már az állomásra mentünk, ahol egy izgalmas alak akaszkodott
ránk, de szerencsére sok a lépcső, ami ennyi alkhol után már kihívást
jelentett frissen szerzett persona non gratánknak. A vonatra végül az
utolsó percben ugrottam fel, kissé kétkedve, hogy biztos, hogy el
akarom-e én ezt a vonatot érni. Szóval nagyon kellemes nap volt, na, ez
a lényeg.

Most meg egy kis zenei euforiát fogtok kapni:
Vannak Sziget előadok!!! Jön a Franz Ferdinand!!! Lálálá!!! Aztat hallgattam kb 3 hónapig non-stop, nagyon pofás.
Még ennél is jobb: minde valószinűség szerint május 26.-án úra
Nightwish koncert a PeCsában!! Még nem merek száz százalék örülni, mert
az official honlapon nincs fenn az infó, ellenben a PeCsa honlapján
igen, meg a nightwish.hu-n is. Amennyiben ez igaz, maximális euforia
van, gyerekek. Phage drágával konzultáltam, még szép, hogy együtt
megyünk. Mással is konzultáltam.

Ja, eyg kis felvilágosítás érzelmi életemről. Mint ahogy azt mindenki
megfejthette, szombaton szembe jött velem vki, akinek nem nagyon tudtam
ellenállni, helyesebben kölcsönösen nem tudtunk ellenállni egymásnak.
Teljesen felfoghatatlan, hogy ilyen rövid idő alatt, hogy történhet
ennyi dolog, minden esetre azóta nagy rózsaszín felhők árnyékolják be
látókörömet. Egyetlen egy bibi van az egészben, hogy az illető nem
pesti, hanem pécsi, ami annyira nincs kifejezetten közel, de vhogy még
ez sem érdekel minket. Szóval ámen, csak, hogy tudjátok, én, ki be
voltam szarva, hogy exgrafikus után soha senkit ekkora természetes
beleéléssel, hát mégis. Nagyon nagyon boldog vagyok, na. Kicsit sürű ez
az év vhogy.

Holnap jön bátyám, aminek kifejezetten örülök. Bátyámról utt eszembe,
hogy tegnap a metrón belefutottam egy csellista ismerősömbe, akivel
ezer éve nem érintkeztem, és a kezembe nyomott egy meghívót a
diplomakoncertjére a Zeneakadémián. Bach lesz, meg még mindeféle.
Bátyám nagy Bach rajongó, csak, hogy értéstek az összefüggést. Szóval,
hah, mik vannak, naná, hogy elmegyek.

És végül. Az elmúlt napok folyamán arra kellett rájönnöm, hogy mintha
nem innék elég szeszt. Mármint ez most hülyén hangzik, mert nincs semmi
elvárás, hogy mennyit KELL inni, sőt, nincs is olyan, hogy inni kell,
mert nem. Csak asszem betett, hogy egy rakat embernek hallgattam végig
a alkoholmámoros sztoriait. Kicsit úgy érzem magamat, mint egy f@pin@,
elvégre tavasz van, igazán eldobhatnám magamtól a téli
konszolidáltásgot.
Na jó, rengeteg dolgom van… Meg akartam még nézni a Vészhelyzetet,
tegnap anyukám felvette, de f4kor már az Oktogonon kell lennem,
találkozok a Szinésznővel. Gondoltam tök jól kijövök időben, aztán
richtig egy rakás ember és információ rám zuhant. Ezzel nincs semmi
baj, mert mondtam, hogy szeretem (mint múltkor, amikor 11 emberrel
találkoztam dél és este 8 között), csak izé, én a mai napot punnyadásra
terveztem és kellemes itthon tengésre. Mondjuk arra itt van az egész
húsvét…