Hm, nos ezen a hétvégén (aminek ugye a felét Pécsen töltöttem) rá
kellett jönnöm arra, hogy azért elég őrjítő tud lenni Pesten az élet.
Ez az elmúlt félnapból is remekül érzékelem, kb 3an hívtak fel, én is
felhívtam pár népet, lényeg, hogy dől a kommunikáció a fejemre dögivel,
ami persze nagyon euforizáló (jaj, már megint nyelvújitok, sorry!), de
talán egy pöttyet azért túlzás, meg szívinfarktus, meg hasonlók.
Ráadásul bezabáltam óvatlanul egy nagy adag kvs csokit, minek
következményében a gyomrom kissé fos lett, de én annál energikusabb
vagyok. Lényeg, ami lényeg, hogy Pécsett végre sikerült kitépnem
magamat ebből az itteni őrületből. Nem fogom tudni jobban
megfogalmazni, de minden esetre ott egy fokkal egészségesebben
nyugodtnak éreztem magamat. Itt végletesen vagy punnyadt vagyok, vagy
túlpörögve. Mindegy, szombaton megyek megint. Addig még túl kéne élnem
egy magyar nyelvtan agytágítást közvetlenül másfél óra morfó után,
szerintem szét fog esni az agyam a szó legszorosabb értelmében. Phage
jelentkezett, hogy ő majd összekanalaz, de ezt szerintem nem gondolta
komolyan ő se. Anyway, most már tényleg kezdek magammal vmit, bár E meg
persze pont most hívott, hogy találkozzunk, amihez lenne kedvem, csak
frusztrál, hogy mindenki itt papol és stresszel, hogy vizsgaidőszak, én
meg tök lazán elvagyok… Pff.
Napozni szeretnék egy egész napot. Na mindegy, ez nem konstruktív.