Hát ez a nap is jó hosszúra sikeredett… Mondanám, hogy semmit se
csináltam, de ez ebben a formába nem igaz, mert kijavítottam, illetve
megírtam egy Catherine esszét, ami mondjuk rendben van, de a személyes
tanulámanyaimat nem viszi elöre, mivel ezt csakis kizárólag máltai
szeretetszolgálat gyanánt tettem. Emelett masszívan szídtam az
egyetemet és olvastam elöbb említett cuccost. Annyira nem vagyok vhogy
elájulva ettől a könyvtől, lehet, hogy velem vana  baj, de
szerintem inkább a stílussal, ami vhogy nagyon nem ragadott magával.
Egy névtengerben uszok és időnként teljesen feladom, hogy kövessem, ki
kicsoda. Ezzel együtt érdekes a sztori, de erről mondjuk nem tehet
senki, vagy, h mondjam, szóval ezért nincs kit isteníteni, ha egyszer
érdekes dolgokat pródukál az élet, hát ámen.

Egyébként kezd úrrá lenni rajtama v izsgaidsőazk elöttiu szétszort
jajveszékelés, amikor nagyon szidom az egyetemet és nem csinálok
semmit. Ilyenkor hihetetlen destruktív tudok lenni. Bár fásulok, vagy
leszarom, vagy nemtom. Pl. ma csak egy egész kicsit lettem csak ideges,
amikor boszi felhomályosított, hogy véletlenól megtudta, hogy
csoporttársaink már megint nem informáltak minket egy spontán
keletkezett taskról. Mert ugyan má, miért szólnának. Nem ismerjük
egymást 3 éve és feltétlenül nagyon szemtek vagyunk mindenkivel. Nem ez
az első eset és nem is az utolsó és nem érdemeljük meg, az is biztos.
Na mindegy, minden esetre lehettem volna idegesebb is tőle.

Szombaton megint megyek Pécsre, ott majd lehiggadok, meg kikapcsolódok,
meg hasonlók. Addig meg majd kissé kaotikusan elleszek vhogy…ne
mondátok, hogy nem szóltam 😉