KV szünet.
Rémisztő, hogy vizsgaidőszakban micsoda kreativítással esek neki a kv
kotyvasztásnak. Most pl belenyomtam egy adag fehér csokit, határozottan
jobb lett tőle 🙂
Már most elegem van a goa hallgatásból, de még másfél hónapig ez a sors
vár rám. Höh, még jó, hogy fizikailag is leamortizálódok itt útközben,
mert legalább nem is tudok pörögni, ha akarok se.
Nem is meséltem a tegnapi szinházat. Talán jobb is. Pocsék volt, de
erről nem a Színésznő tehet. Csak úgy kb minden más. A rendezéssel se
voltam kibékülve, nem tudom, hogy lehet ilyen unalmasan és ennyire
bunfordin megrendezni valamit. Nekem közöm sincs a színházhoz (bár,
most, h így belegondolok, általánosban volt valami szervezkedésem,
jééé, ezt el is felejtettem. Ezek szerint már akkor is nyughatatlan
voltam), öszintén szólva nem is szeretem annyir a műfajt (bár
kétségtelenül voltam pár jó előadáson mostanában), nincs bennem
színészi készség, rendezői meg végképp nem. Egyetlen egy pozitív
viszonyom az egésszel, hogy imádok színdarabokat olvasni, amitől
átalában minden normális ember hülyét kap. Na, egy szó, mint száz, a
negatív alapképzésemmel se tudtam volna ilyet szart rendezni szerintem
és akkor aztán tényleg messze áll az önimádat. Anyway, a Színésznővel
beszélni kéne, hogy menjen máshova, ahol tud haladni, ahol vannak
nagyon jó emberek, akiktől lehet tanulni.
Nem megyek ma bemutatni irományaimat, de talán nem is baj,
hirtelenjében azt se tudtam volna, hogy mit mutassak meg, most kezdek
épp írni bármit is, eddig lazsáltam.
Na KV elolvadt, megyek vissza a történelmi avantgárdhoz.