Na szóval kérem szépen, monománia rulz, kb századszorra
hallgatom meg ugyan azt a két Dido számot. Ez vizsgaidőszakban abszolút
jellemző rám, most legalább számot váltottam, eddig Kim Wilde Cambodiáját
hallgattam 3 vizsgaidőszakon keresztül. Van fogalmatok, mennyire rémes egy azaz
egy számot hallgatni a nap 20 órájában, non-stop? Áá, nem vagyok gáz.
 Na szóval, végül mégis beértem az ADSre, kisebb eufórikus
rohamban, úgyanis a trolin eszmbe jutott a csütörtök estém, amin masszív
röhögőgörcsöt kaptam, így retrospetíve. Hiába, szar nekem. Éretsültem, hogy a
tanszékvezető lesz a szakdolgozat konzultensem (nálunk ezt kérem szépen
sorsolják), aminek asszem örülhetek, ámen. Boszitól megtudtam, hogy ő
szexuálisan kihasznál engem…no comment. Egyébként remek röhögőgörcsöket kaptunk
ma a női budiban, vizsgaidőszak kezdődik. Ilyenkor tud az bekövetkezni, hogy az
ember egy nap alatt elfogyaszt 4 kvt, két csomag cigit, illetve 3 idegbajt kap
és 5 röhögőgörcsöt.
 Voltunk TOn, ahol érdeklődtem, hogy ugyan már, mit tegyek,
ha 6 féléve érvénytelen az idexem, mert a rektor még mindig nem írta alá az
első oldalt. Flegmán közölték velem, hogy „semmit, szarja le”. Mivel eddig is
ezt csináltam, nagyobb változás nem következett be az életemben.
 Catherine drága volt kedves egy ötöst adni az esszémre, nem
tudtam megállni, hogy ne dugjam diadalmasan az orra alá, hogy nesze bazzeg,
ennyit arról, hogy nem tudja, honnan szalasztottam a francia érettségimet és
nem érti, hogy lehet így írni. Kicsit késöbb Cs felhívott hisztérikusan
röhögve, hogy Catherine kiszúrta, hogy nem ő írta az esszéjét (naná, én voltam
az) és erre cselesen bekamuzta, hogy a netről szedett le egy szöveget és azt
írta át egy kicsit. Catherine nagyon megértő volt, hogy az évvégi hajtás meg
minden, semmi baj, írjon egy másikat. Catherine nem hülye és ennek örülök.

Olyan beszólásaim voltak ma, hogy az vmi zseniális. E, kivel
rituálisan sétáltam egy sort hazafele jövett, közölte velem, hogy talán aludni
kéne. Valóban lehet, hogy van benne valami.
Tegnap hajnali 3kor, a gép elött rohadtam és Charlotte
Perkins Gilman, The Yellow Wallpaperjét olvastam ( A sárga tapéta, magyarul is
létezik, úgy hírlik), ami egy rövid kis para novella. Arról szól, hogy egy
depresszíós nőt a férje elvisz egy vidéki házba, hogy pihenjen. A nő naphosszat
fexik az ágyba és bámulja a rémes tapétát. 3 oldal alatt lazán beleőrül a
tapétába. Zseniálisan van leírva és hát nagyon frankó volt ezt hajnalban
olvasni, szétesve, mint a posztmodern világkép. Konkrétan egyébként már annyira
fáradt voltam, hogy enyhe idegbaj mellékhatásaként időnként az volt az érzésem,
hogy nyitva van az ajtó és valaki elmegy elötte. Persze zárva volt. Ugyan akkor
a csomag cigimen folyton hülyén csillant meg a fény, amitől azt hallucináltam,
hogy csillog a cucc, lüktető jelleggel. És akkor az engem fixirózó lószunyogot
már említettem. Asszem már értem Hitchcock honnan szerezte az ötleteit. Jelzem,
nem esek kétségbe, elöző félévben már annyit olvastam, hogy szó szerint
átrendeződtek időnként a betűk a lapon. Funny funny, psychedelic exam session,
yeah.
Holnap uccsó nap (nekem) a szorgalmi időszakból, délután
vizsga, hát ez vicces lesz.
LSD Sista-val (régebben KM néven futott, de egy poénosabb
morfó órán megalapítottuk az LSD Sistahoodot. Tudjátok, ő az, aki kérdezte a
falat természetfilón, hogy vannak-e érzései) úgy döntöttünk, hogy 8ra ugyan
bemegyünk, de kvzni és csak után esünk be kedvenc professzor bácsimhoz (annyira
mindegy, hogy miért kések félórát). Szóval már alapból jól kezdődik a nap.