Hát ez nagyon érdekes. Totálisan spontán jelleggel felébredtem 6:20kor,
majd 9:15kor meglepően fitten kipattanttam az ágyból. Lehet, hogy ez a
friss idő mellékhatása…
Na nézzük csak, rég írtam ide, de hát nem is nagyon voltam itthon,
tegnap konkrétan elmentem itthonról valamikor 10 körül és f1re értem
haza hajnalban. A kettő között alapvetően nem csináltam semmit,
kellemesen szétfolyattam magamat kvzás címszó alatt válogatott őrült
nőkkel (ezalatt most konkrétan Cst, LSD sista’t,buborékot, Phage-et és
a Színésznőt kell érteni). Nap végére egészen hibbant állapotba
keveredtem, ezt inkább hagyjuk is.
Az elmúlt két napomat enyhe pszichedelikus hibbantásg, illetve
jegybeírások tömkelege tette ki. Nem fogom precízen mindet leírni,
lényeg, hogy megalapítottuk a Magyar Progresszív Kalifátust, illetve a
BéeMZSé tanulókört a Színésznővel, mottónk is van : Bemegyünk és
lezsírozzuk! Pecsétünkön egy dohányzó bárány ül egy kávéscsésze szélén.
Ennyit a kreatív hülyeségekről. (Volt még egy csomó, de nem emléxem
rájuk, memoriám a kialvatlansággal együtt mozog…)
Catherine egy rohadt hibát nem volt képes találni az esszémben, így
ugyan meggyanúsított kedvesen, hogy esetleg valamiből merítettem
ihletet, de azért megadta az ötöst, miközben motyogta magában, hogy
mennyivel jobban írok, mint elöző félévben. Amikor kifejtette, hogy nem
szeret jegyeket adni és ő sose adna egyest, akkor tanakodtam egy
percig, hogy laposra verem az indexemmel, de aztán hagytam a fenébe. A
másik sikerelmény a Syntax II lett, amit 4esre zárt le. Én, négyes,
nyelvészetből?? Jó vicc. Minden esetre tudok élni, de nem fejtem ki,
hogy miért, mert a végén ide vetődik valami angol szakos f@pina és
erkölcsi rohamot kap, amit azért mégse szeretnék.
Szóval momentán egész pozitív dolgok történtek eddig.
Az idő múlik, közeleg a Nightwish koncert (kevesebb mint egy hét,
ááááh). Közeleg Volkov is, aki ez alkalomból feljön Pestre 3 napra.
Mivel naphosszat tanulok, illetve tudatmódosult állapotban koválygok,
konstans időviharban vagyok és nincs erőm érzékelni a távolságot.
Apropó vihar: szerda este a Színésznővel egy másodpercre
megmerevedtünk, amikor a zsinagóga fölött egy gigászi méretű lila
villám cikázott át az égen. Áltünk egy kapualjban és teljesen oda
vonzott minket az az égi jelenség. Erre mellettünk megjjelent egy
Hitchcock tipusú néni, akitől majdnem sikítófrászt kaptunk. Nem volt
semmi.
Egyébként szeretem a viharokat. Olyan teljesen elemi. Én meg egy elemi
ember vagyok, akiben furcsa erők rohangálnak (erre tegnap kellett
ismételten rájjönnöm), szóval csak normális, hogy azonosulok a viharral.
A tegnapi nap felfedezése volt, hogy még sose használtam fel a
jegyzettámogatásomat. Szóval beszabadultam a jegyzetboltba,
hozsánnáztam egy sort, amikor megtudtam, hogy 7500 forint áll
rendelkezésemre, majd 40 percig próbáltam rájönni, hogy mi a frászra
költsem. A bőség zavara. Aztán nagy nehezen sikerült kettő darab
Karinthy és egy García Marquez mellett döntenem. El is megyek értük,
utána meg tanulok, kihasználva, hogy egészen összeszedetnek érzem
magamamt (a tegnap estei állapotok után CSAK jobb lehet a helyzet).