Na nézzük csak. Ami pozitív, hogy egész aktív élet kezd kialakulni a
blogom körül, valószinűleg sikerült olyanokat kérdeznem a néptől, ami
éprdekli őket. Ugyan csak pozitív, hogy ma nem szándékozok semmi
megeröltetőt csinálni, tespedek itthon, olvasgatok, sütök talán vmi
sütit, esetleg találkozok vkivel, de semmi komoly. Ami negatív, hogy
már megint felhúztam magamat tök fölöslegesen egy hülyén, de sebaj.
Ugyan csak negatív, hogy asszem nem ettem semmi tartalmasat tegnapelött
este óta, de ennek érdekében is lehet tenni 🙂
Tegnap egyébként Csvel illetve a Színésznővel is két határozottan jó
beszélgetésbe keveredtünk a múlt illetve a jelen dolgairól. nem óhajtom
kifejteni, mert bőven elég agytágítás volt az nekem tegnap, lényeg,
hogy érzelmi szétcsúszásomból megint összeállt a kép. Este lengyel
konneksönnél kötöttem ki, aki ugyebár egy hét múlva távozik pestről 😦
Mivel mind kettőnknek nagy rutinunk van a bucsúzásban és egyikünk se
szereti ezeket a dolgokat, inkább lengyel vodkába fojtottuk bánatunkat,
méghozzá elég hatékonyan. Ebből kifolyóllag egészen zaklatott volt az
éjszakám (az álmomról már nem is beszélve, vmi ritka beteg volt, tele
vadidegennekkel, ami rám nagyon nem jellemző). Elég vicces képet
festhettem, amint hónom alatt egy lengyel antikommunista plakáttal
(tegnap kaptam), táskámban egy üres üveg lengyel vodkával (lenyúltam az
üveget szuvenirnek) vadul telefonálva (öszinteségi rohamot kaptam
volna, mi más) evickéltem haza a Kossuth téren. Nyár van, no.
Most meg sütök anyukámnak brownies-t mert elviselhetetlen lány voltam az elmúlt időkben.