Öh,  hát ez beteg. Tegnap déltől este 9ig csakis kizárólag angol
irodalommal foglalkoztunk és csak a romatikáig jutottunk. 9kor
konkrétan úgy éreztem, hogy még egy betű és hányok. Rengeteg dolgot
olvastam fel, nem is értem, hogy nem rekkedtem be, illetve kedves R
hogy nem kapott hülyét tőlem. Aztán beestem a Blaha aluljárójában, ahol
találkoztam kedvenc unokatesómmal, akivel elkommunikáltam kedélyesen
vagy egy órát. Ettől kicsit magamhoz tértem és ráeszméltem, hogy
eredetileg a Színésznőhöz indultam a SzimplaKertbe. Ott elücsörögtem
éjfélig a Színésznő egész klikkjével egyetemben (akik többnyire őrült
nők, szóval szimpatikusak), mindenféle pasik kriziseket ápoltunk
lendületesen, illetve meghallgattuk terápia jelleggel egymást, hogy ki
miért van szétcsúszva. Személy szerint asszem eggyel több kvt ittam a
kelleténél, de ezt is vhogy túléltem, cska msot fáj a fejem, mint az
Isten nyila, vidám lesz ez a nap, szó se róla. holnap meg rohadt
szigorlat, meg khm, be se merem valani, de morfó (igen, tudom, nem
vagyok komplett, hogy átrohanok az egyik egyetemről a másikra és még
rohadt morfóból is vizsgázok, ami alapvetően megint abból fog állni,
hogy meresztem a szemet vkinek a lapjára, mindezt úgy, hogy Körmendy ne
röhögjön túlzottan).Szerdán délelött meg megyünk Majosra a Színésznővel
tanulni BéeMZSé funkciónkban. Szóval majd valahol ott fogok megnyuodni,
de akkor is csak egy kis időre. Bevalom, fosok a rohadt irodalomtól.
Nem racionálisak a paráim, soha. A múltkor rástresszeltem a 18.századi
fr. irodalom vizsgámra, ami kb a kedvenc tantárgyam volt és az egyetlen
beton ötös kedvenc professzor bácsimnál. Erre képes voltam komoly
gyomorbántalmakat kapni azon, hogy mi van, ha mégse sikerül. Vki igazán
lelőhetne.

Ja, tessék röhögjetek. Ma reggel anyukám berontott a szobámba és
elmesélte, hogy mit álmodott (nem szokott emlékezni az álmaira, ezért
volt teljesen belelkesedve). Erről eszembe jutott, hogy én is aktívan
álmodtam, méghozzá jó ködöset. Minden esetre láttam benne az új pápát,
aki nagyon szellemes volt. Elöszőr bottal járt, majd azt eldobta
magától (gondolom csoda történt) és elkezdett ponékodni. Aztán vmi
hittan órán voltam, amin boszival vmi irdatlan röhögőgörcsöt kaptunk. A
hittanórát a pápa tartotta egyébként, de egyre fiatalabb volt az
álmomban. Aztán vége lett az órának és mi egy gimnáziumban voltun
diákok, mentünk a következő órára amikor a folyosón elkezdett szakadni
a hó, de vmi olyan szinten, hogy szinte látni se lehetett. A következő
óra történetesen plátóoi szerelmem angol tanárral volt, akinek
kifejtettük boszival,  hogy nehogy már órát tartson ilyen rossz
időben. Ezzel elment az óra nagy része. Másra nem emléxem, de ez azért
egy pöttyet abszurd.

Irdatlanul fáj a fejem, csak tudnám mitől. Vagy legalább azt tudnám,
hogy mitől fog elmúlni…Úgy ülnék ma itthon, de képtelenség, rengeteg
dolgom van. És most elvileg önéletrajzot kéne írnom, franciául.