Mi a franc az a református kölcsön? És hol használtam én valaha ilyet a
blogomon? Mert vki ezzel a címszóval kötött ki nálam… Na mindegy,
élet apró rejtélyei…
Tegnap hajnali 3kor ünnepélyesen beleájultam Rousseauba. Ennek örömére
ma felkeltem tök korán (nem egészen önszántamból, ideges voltam, hogy
nem tudotam befejezni (helyesebb kábé elkezdeni se) a tételeimet), de
még mindig nem csináltam semmit, hála MSNnek és annak a ténynek, hogy
pöttyet összezörrentem Volkovval, majd kicsit hosszabb idő alatt ezt
tisztáztuk is. Hurrá.
Most meg itt ülök és délután már Rnél fogok csücsülni (aki ma költözött
bele önálló életébe) és újabb agresszív agytágulást fogok véghez vinni.
Ez nagyon kellemes perspektíva, mit ne mondjak. A napjai többnyire
semmi másból sem állnak, mint intenzív tanulásból és nem tanulásból
(azaz alvásból).
Pff, asszem ez eészen drámaian ulnamas lett, mint bejegyzés…